A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Dr. Rákosi Judit - Mozsgai Katalin (ÖKO Rt.): A Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv megvalósításának gazdasági feltételrendszere
5 3. Enyhébb célkitűzésre vonatkozó mentességi indoklás Ez a fejezet „A Mátrai Erőmű Zrt. bányászati tevékenysége és a választott enyhébb célkitűzés gazdasági-társadalmi indoklása” című háttéranyag alapján készült (1). Ebben az esetben az ún. aránytalan költségek azt jelentik, hogy a bánya bezárás miatti gazdasági-társadalmi költségek nincsenek arányban, a jó állapot elérése következtében bekövetkező hasznokkal, azaz az intézkedés költségei lényegesen meghaladják a hasznokat. Hangsúlyozni kell, hogy a mind a költségek, mind a hasznok esetében a pénzben, vagy naturáliában sem számszerűsíthető (közvetett) társadalmi, gazdasági hatásokat is figyelembe kell venni. Az aránytalanság másik szempontja annak vizsgálata, hogy a jó állapot eléréséből fakadó költségek milyen mértékben koncentrálódnak egy-egy érintett társadalmi csoportra. A költségek felmerülése nem lehetetleníti-e el a tevékenységüket. A bányászat miatt az érintett felszín alatti víztest jó mennyiségi állapotát nem lehet elérni, az csak a lignitbányászat megszüntetése árán lenne megvalósítható, ami aránytalanul nagy gazdasági költségekkel járna. A vízkivétel által lehetővé váló gazdasági tevékenység értéke nagyságrendekkel nagyobb, mint az általa okozott gazdasági jellegű károké. A lignit bányászat, az erőmű és a rájuk épülő gazdasági vertikum nagyon fontos szerepet játszanak a térség gazdasági életében, együttesen a két érintett megye GDP-jének 7%-át állítják elő. Az alkalmazott REKK által kidolgozott energia-kereskedelmi modell alapján, országos szinten az erőmű feltételezett leállása a villamos energia árának 3%-os növekedését eredményezné, emellett harmadával növekedne a villamos energia import hányada. Ha azonban, a lignit bányászaton alapuló energia termelő kapacitások a környező EU országokban hasonló indokkal szintén kiesnének a kínálatból, az a modellezettnél jelentősen magasabb árnövekedést eredményezne és új, drágább energia termelő kapacitások kiépítését tenné szükségessé a régióban. A légszennyező anyagok kibocsátása csökkenne, jelentősen a kéndioxid és a széndioxid mennyisége, a kibocsátás területi átrendeződése miatt a tényleges immissziós hatást nem vizsgáltuk. A kibocsátások nagyságrendje miatt úgy gondoljuk, hogy a kérdést az energia stratégia kontextusában érdemes vizsgálni országos összefüggéseiben és annak eredményeit lehet a vizsgált térségre származtatni és nem fordítva. Vízgazdálkodási szempontból a vizsgálat hangsúlyos következtetése, hogy a bányászatot lehetővé tevő vízkitermelés kisebb része hasznosul a gazdasági vagy a közösségi célú vízszolgáltatásban. Alapvető fontosságú lenne, hogy a kitermelt víz hasznosítása széleskörűbb, jobb hatásfokú legyen. A maradék mennyiség ökológiai célokat szolgál, azonban ennek hosszú távú hatásossága megkérdőjelezhető. A jelenlegi helyzetben a felszín alatti készletekből kiemelt víz a környék felszíni vízfolyásainak, egyébként más okokból romló állapotát enyhíti időlegesen. Törekedni kellene arra, hogy a visszaszivárogtatás (talajvíz dúsítás), minél nagyobb területeket érintsen
