A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Dr. Rákosi Judit - Mozsgai Katalin (ÖKO Rt.): A Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv megvalósításának gazdasági feltételrendszere
3 növekedését a szennyvízprogram nyomán belépő új művek többletköltségei, a megemelt vízkészletjárulék és a bevezetett vízterhelési díj is okozta. 2. táblázat: Az átlagos víz- és csatornadíjak alakulása 2000-2009 (Ft/m3) Megnevezés 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2009/2000 % Lakossági vízdíj 106,9 120,4 143,0 164,0 174,5 195,5 203,8 225,6 293,3 337,0 315,2 Nem lakossági vízdíj 115,5 128,1 154,5 176,9 171,2 241,8 250,2 280,0 321,8 508,7 440,3 Lakosság i csatornadíj 86,0 98,1 121,6 148,6 179,1 175,7 186,1 209,0 224,7 292,1 339,5 Nem lakossági csatornadíj 99,4 115,2 144,8 173,9 193,1 254,2 265,9 293,3 459,6 418,6 421,0 Forrás: Magyar Víziközmű Szövetség A díjak mértéke az egyes szolgáltatóknál, az egyes településeken rendkívüli mértékben szóródik. A legkisebb és legnagyobb vízdíjak között 2009-ben 20-szoros, a csatornadíjak között pedig 23-szoros különbség alakult ki. Magyarországon az eszközök nem valós értéken vannak nyilvántartva, az értékcsökkenés nem fedezi az újraelőállítási költségeket, az értékcsökkenés a műszaki színvonal megtartására sem elég. A víziközmű szolgáltatás és a vagyongazdálkodás területén jelentős előrelépésre van szükség, különben a vízellátó rendszerek vízvesztesége, a szennyvíz elvezető rendszerek infiltrációja tovább nő, ami mind gazdasági, mind környezeti szempontból kedvezőtlen. Szoros összefüggés van a szolgáltatók által ellátandó terület nagysága és a fajlagos költségviszonyok alakulása között. Magyarországon az ország méretéhez képest igen magas az ivóvíz- és csatornaszolgáltatással foglalkozó szervezetek száma. Minden gazdálkodási mutató tekintetében a kis cégek kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a nagyobbak. Az elmúlt évtizedekben a víziközmű szolgáltatások díja nem fedezte, a meglévő közművagyon megújítását, pótlását szolgáló beruházásokat, a vízbázisvédelem költségeit és egyéb gazdálkodási, szervezeti problémák is jelentkeztek. Ezért szükséges a szabályozás továbbfejlesztése 2011-2012-ben, amit a VGT intézkedési programja tartalmaz is. A lakossági díjak fizetőképességi elemzése a nemzetközi és hazai gyakorlatnak megfelelően a közüzemi vízszolgáltatásokra fordított kiadások és a nettó háztartási jövedelmek aránya alapján történt. Magyarország vonatkozásában a megfizethetőségi ráta felső korlátjának a 2,53,5%-ot tekintik. Az átlag díjak tekintetében már ma elérjük ezt a szintet, mert a víz- és csatornakiadások 2009-ben a magyar háztartások háztartási nettó jövedelmének 3,4%-át (1,8% a vízdíj, 1,6% a szennyvízdíj) teszik ki. Természetesen ez jelentősen változik az egyes térségekben és jövedelmi kategóriáktól függően. A lakosság alsó jövedelemtizedének átlagos terhelése 6% (3,2% a vízdíj, 2,8% a szennyvízdíj), még úgy is, hogy az átlagos vízfogyasztásnak csupán 70%-át fogyasztják. A települések között kirívó szélsőértékek is vannak a víz- és csatornakiadásokban, illetve ennek jövedelemhez viszonyított arányában. Az egyik szélső eset, amikor a településeken zömmel csak közkifolyók vannak, így az egy háztartásra vetített vízdíjak az alacsony
