A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
5. szekció: Nagy tavaink vízgazdálkodása - Nagy Tamás (ADUKÖVIZIG): Tavak a múltból - A geomorfológiai helyzet és a tavi litofáciesek kapcsolatának nyomozása a süttői pleisztocén korú édesvízi mészkő előfordulások területén
A Gerecse északi előterében két vagy három pannóniai abráziós színlő figyelhető meg 315-340-360 méter tengerszint feletti magasságban. Ennél alacsonyabb szinteken, 270-300 méteren, durva homokos, kavicsos deltaszerű kifejlődés ismerhető fel, melyet a felső pannon alatt az alpi-kárpáti hegységkeret felől a Gerecséig húzódó folyók halmoztak fel (Kretzoi M., Pécsi M. 1979). A deltaszerű képződmények a Gerecsében határozott geomorfológiai szintet képeznek, azonban csak édesvízi mészkő takarók alatt maradtak meg. Ezeket a kavicsos képződményeket korábban a Duna legidősebb VI. és VII. teraszához kötötték (Pécsi M. 1959), a későbbiekben kiderült, hogy az édesvízi mészkövek alatt található kavicsos üledékek deltaszerű felhalmozódások, és nem hordalékkúp illetve teraszképződmények, és valószínűleg felső pannon korúak. 2.2 Az édesvízi mészkövek és a felsőpliocén hegylábfelszínek kapcsolata A Gerecse hegység előterében, a hegységközi medencékben a hegylábfelszínek 350-200 méter tengerszint feletti magasságig enyhén lejtő felszínre nyesik le a mezozóos, az idősebb harmadidőszaki és a felső pannóniai rétegeket. Ugyanakkor a hegylábfelszínekre pliocén édesvízi mészkő települ. A Bakony körzetében a hegylábi felszíneket fiatalabb bazalttakarók is lefedhetik, ez azt bizonyítja, hogy a Dunántúliközéphegységet, illetve a Gerecsét övező hegylábfelszín képződése már a felső pannon felső részén elkezdődött (Kretzoi M., Pécsi M. 1979). 2.3 A folyóvízi teraszok és az édesvízi mészkövek kapcsolata A pliocén és a negyedkori geológiai és geomorfológiai kutatások bebizonyították, hogy az alpi-kárpáti hegységkeretből a Pannóniai-medence felé érkező folyók árterét öt-hét terasz kíséri. Megfigyelhető a Gerecsében az a geomorfológiai jelenség, hogy a Duna és mellékfolyóinak teraszait - Bikol-patak, Tatai-folyó, Öreg-árok , továbbá egyes völgyoldali lepusztulás szinteket legtöbb esetben édesvízi mészkő összlet fedi le. Azoknál az édesvízi mészkő előfordulásoknál, melyek feküjében nincs folyóvízi üledék erózióbázis szintet jeleznek. A folyóteraszokon az édesvízi mészkő csak ott és addig képződött, ahol, illetve amíg a karsztos források felszínre jutásának domborzati és hidrogeológiai feltételei fennálltak. Nem minden teraszon keletkezett édesvízi mészkő, de megfigyelhető bővebb vizű forrásoknál az önmagában is kisebb lépcsőjű teraszos formákat létrehozó mészkő képződése. A pleisztocén édesvízi mészkőszintek és az addig képződött teraszok száma közel azonos. A Dunának a Gerecse előterében az ártéri szintek felett hat-hét terasz szintjét lehet megfigyelni (Pécsi M. 1959, 1978, Pécsi M., Scheuer Gy., Schweitzer F. 1982 ). 3. Az édesvízi mészkövek litofáciesei (Li Guo-Riding, R. 1998) Az édesvízi mészkövek képződése három alkörnyezetre osztható. Ezek rendre a következőek: (1.) Főleg világos színű travertinok képződnek lejtő környezetben, (2.) keverten világos és sötétebb színűek a topográfiai mélyedésekben, valamint elkülönítenek egy úgynevezett „nádas bucka" leülepedési rendszert is (3.).
