A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
5. szekció: Nagy tavaink vízgazdálkodása - Kucsara Mihály - Gribovszki Zoltán - Kalicz Péter (NYME EMK): A Fertőrákosi Biológiai Szűrőmező vízháztartása
19 10. Összefoglalás A biológiai szűrőmező közel két és féléves próba- és kísérleti üzeme, s az ennek során végrehajtott vízmintavételezési és mérési program jelentős mennyiségű számszerű információt eredményezett. Az adatok értékelése és a következtetések megfogalmazása mégsem egyszerű, mert az időszak alatt bizonyos kérdések ugyan megválaszolásra kerülhettek, mások viszont éppen akkor fogalmazódhattak meg. Bár a gyakorlatban gyakran kapnak szinte kizárólagos jelentőséget a minőségi kérdések, a biológiai szűrőmező működésével kapcsolatban a mennyiségi vonatkozások ugyanolyan fontosak. Ezért e dolgozat keretében ezekkel foglalkoztunk. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a próba- és kísérleti üzem során megfogalmazódott legfontosabb mennyiségi vonatkozású tapasztalatokat: A szűrőmezőn az iszap elhelyezkedésének, a vegetáció eltérő térfoglalásának, a jegesedésnek, vagy éppen a nádarató gép nyomainak hatására szektorok alakulhatnak ki, amelyek időlegesen akár el is különülhetnek egymástól, így a szűrőmező különböző pontjain esetenként a vízszintek is eltérőek lehetnek. A Virágosmajori-csatorna vízszintje a Fertő-tó vízszintjéhez hasonló változásokat mutat, a szennyvíztisztító szűrőmezője azonban ettől némileg eltérő. Ott a legnagyobb bevételi elem a tisztított szennyvíz, ami kissé módosítja a vízszint évszakos változását. A Rákos-patak jelentős vízutánpótlással bíró szűrőmező vízjátéka is más. A vízszintkülönbségek felszín alatti szivárgást indukálnak a szűrőmező és a csatornák, a szűrőmező és a rét, valamint a két szűrőmező között A szivárgás iránya többnyire a szűrőmezőről kifelé mutat, kivéve a két szűrőmező közötti szakaszt, ahol időnként az ellenkező irány is előfordul. A vízháztartási egyenleg egyik, elvileg legpontosabban meghatározható eleme a telepről távozó tisztított szennyvíz mennyisége, mégis úgy gondoltuk, hogy a szivattyúk üzemidejéből történő számítás megbízhatóságát kontrolálni kell. Ezt meg is tettük. A vízkormányzást szolgáló zsilipek tábláinak illesztése és rögzítése nem tökéletes, ami miatt a víz egy része a táblák mellett is elfolyhat, a vízszint így csökkenhet. A bukókon történő mérési eredmények ezért hibával terheltek. A táblák rögzítését és a szinteket is időnként ellenőrizni kellene. A bukók vízátbocsátó képességét a növényzet túlzott térnyerése is jelentősen befolyásolhatja. A lecsapoló zsilipeknél végzett köbözéses vízhozammérések alapján valószínűsíthető, hogy az év során a zsilipek mellett közel ugyanannyi víz elfolyhatott, mint amennyi a zsilipek fölött átbukott. E körülményt a vízháztartási egyenlet számszerűsítésekor is figyelembe kell venni. A vizsgált időszakban a hidraulikus terhelés egy nagyságrenddel alatta maradt az irodalom által a felszíni szűrőmezőkre ajánlott, illetve javasolt értéknek, bár megjegyzendő, hogy ebben az esetben nem átfolyó hozamról van szó, hiszen a lecsapoló zsilipeken csak időszakosan volt átfolyás. A fertőrákosi szűrőmező esetén a tartózkodási idő nehezen értelmezhető, mert nincs folytonos átfolyás. Nyáron 5 cm-es, télen 25 cm-es vízmélységeket feltételezve,
