A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

5. szekció: Nagy tavaink vízgazdálkodása - Kucsara Mihály - Gribovszki Zoltán - Kalicz Péter (NYME EMK): A Fertőrákosi Biológiai Szűrőmező vízháztartása

7 Amint azt az 6./a. és 6./b. ábrák szemlélteti, azt tapasztaltuk, hogy a Beeresztő zsilipnél az

árhullám felszálló ága a szivattyúzás kezdetét követően 2-3 perc múlva indul, erőteljesen emelkedik és a szivattyúk kikapcsolását követő percekben tetőzik. Az árhullám leszálló

ágának kezdete meredek, később elnyújtottá válik, s délután hat óra körül ér véget. Az osztózsilipeknél észlelhető árhullámok értelemszerűen jelentősen kisebbek és mérsékeltebbek. A kísérlet lehetőséget adott az árhullámok térfogatának meghatározására is, amely kalkuláció

kissé meglepő eredménnyel járt. A szivattyúzási időtartam alapján ezen a napon a tisztított

szennyvíz mennyisége 210 m

3 volt. A beeresztő zsilipen mért árhullám térfogata azonban

csak 126 m

3-nek adódott, ami a szivattyúzási adatnak csak 60 %-a. Az osztózsilipeknél

meghatározott árhullámok is kérdéseket vetnek fel, mivel ezek együttes térfogata a Beeresztő

zsilip árhulláma felét sem tették ki. A kísérletet 2005. július 5.-én (6./c. ábra) és október 26.án (6./d. ábra) megismételtük és hasonló eredményre jutottunk (Piros, 2006). Az okot keresve több dolog is felvethető. A zsilipek konstrukciójából adódóan a táblák nem vízzáróak, mellettük lehetséges az átfolyás,

annak ellenére, hogy a zsilipek állapotát viszonylag jónak lehet tartani. Az átfolyás mértéke

nem lehet túl nagy, mert ha nagy lenne, akkor másnap reggelre a vízszintnek a bukószint alá

kellene csökkennie. Az árokszakaszok magas vezetésűek, azaz kijelenthető, hogy lehet felszín

alatti elszivárgás, de másnap reggelre ebben az esetben is egy csökkent vízszintnek kellene

kialakulnia. A párolgás is csökkenti az árokszakaszok vízkészletét. Hibaforrás lehet a

szakirodalomból vett bukóképlet is, amelynek helyszínre adaptálására nem volt módunk. Összegzésként azonban megállapítható, hogy a szűrőmezőre érkező tisztított szennyvíz

mennyisége kevesebb, mint amennyit a tisztító telep kibocsát. 4. Csapadék (P) A csapadék mérése a terület közvetlen közelében, az ÉDUKÖVIZIG hidrometeorológiai

állomásán történik, ezért az összes vízháztartási adat közül talán ezt lehet a legmegbízhatóbbnak tekinteni. A vizsgált időszak csapadékeloszlását a 7. ábra mutatja be, amelyen a Fertő-tó vízszintjének alakulását is szemléltettük, mivel azt jelentős mértékben

befolyásolja. A havi összegekről az 2. táblázat nyújt tájékoztatást. A vizsgált időszak első nyarán a július és augusztus meglehetősen csapadékszegény volt,

amelynek következtében a Fertő-tó vízszintje erőteljesen csökkent. Októbertől, a nem túl sok

csapadék ellenére a tó vízszintje folyamatosan emelkedett, ami alapvetően a hőmérséklet, s

annak hatásaként a párolgás csökkenésének következménye. A 2005. év nyara lényegesen

csapadékosabb volt, mint az előző évi, így a Fertő-tó vízszintjének csökkenése augusztusban megállt. Az ezt követő viszonylag csapadékosabb téli időszakban jelentősen, az előző évinél

mintegy 20 cm-rel magasabb szintre emelkedett a vízszint. 2. táblázat. A vizsgált időszak havi, „nyári” és „téli” csapadékösszegei Év I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. V.X. XI.IV. 2004. - - - - 84,0 120,5 15,6 29,1 20,4 52,6 27,4 24,3 322,2 - 2005. 13,6 32,0 16,4 45,8 55,8 33,3 77,0 129,3 37,7 4,0 47,4 61,7 337,1 159,5 2006. 55

,9 23,8 31,1 67,1 53,9 72,2 22,2 122,9 24,3 27,8 - - 323,3 287,0