A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

5. szekció: Nagy tavaink vízgazdálkodása - Dr. Berczik Árpád - Dinka Mária (MTA Magyar Dunakutató Állomás): Az MTA Magyar Dunakutató Állomás fertői hidrobiológiai kutatásairól

4 és D-i részében volt mérhető (3-5% szervesanyag, 0,8-1,2 mg/g Kjeldahl-nitrogén és 300400 μg/g összes foszfor). A legnagyobb foszfor-tartalmat (600-800, ill. 1000-1200 μg/g) a

nyíltvízi területek nádközeli szedimentációs zónájában, a Fertőrákosi öbölben és a magyar tórész D-i, izolált belső tavaiban mértük. - A nyíltvízi zónában, a tó hossztengelye

mentén, É-ról D-felé haladva az üledék szervesanyag, nitrogén és foszfor-tartalma csökkenő tendenciájú. A magyar tórészen a Fertőrákosi-öbölből, a belső tavak felé

haladva, a csökkenő tendencia a Nagyherlakniig és a Kisherlakniig figyelhető meg. A

tőlük délebbre fekvő belső tavakban ezen paraméterek értékei viszont a legnagyobbak. - A tó teljes területére (a belső tavakra is) érvényes, hogy Ny-K-i irányban a fenti paraméterek

értékei egyértelműen csökkenő tendenciájúak. Mindezek a tó áramlási viszonyaival jól

magyarázhatók.  Megállapítottuk a tavi anyagforgalom szempontjából kitüntetett helyzetű foszfor frakciók megoszlását az üledékben. Az összes foszfor több mint 60-75%-a a Fertő üledékében a

kalciumhoz kötődik. Az összes foszfor 20-25%-át szerves foszfor frakció adja. Az összes

többi vizsgált frakció az összes foszfor 8-15%-át teszi ki, melyekből a vashoz és

alumíniumhoz kötött foszfor 1-2%. A Fertő üledékében feltűnően alacsony ez utóbbi

frakció aránya, mert az üledékben protodolomit, kalcit, dolomit, tehát karbonát-típusú

ásványok dominálnak.  A Fertő teljes területére vonatkozóan első ízben mértük fel és értékeltük 12 helyről vett

minták vizsgálata alapján az üledék nehézfém tartalmának horizontális és vertikális

eloszlását. A horizontális eloszlásra vonatkozóan megállapítottuk a magyar és az osztrák

tórész nyíltvízi területein, a Fertőrákosi-öbölben és a belső tavakból származó üledék

felső 5 cm-es rétegének nehézfémtartalmának szélső értékeit: Zn: 46-85, Cu: 16-18, Pb: 10-31, Mn: 370-422, Sr: 437-658 μg/g és Fe: 7-13 mg/g. Ezek a geokémiai háttér szintjén

vannak, ezért adataink bázisadatoknak tekinthetők.  Elsőként mértük fel a 75 km2 kiterjedésű magyar tórész 8 pontján az üledék

szemcseméret eloszlását 25 cm-es mélységig. A Fertőrákosi-öböl üledéke szemcseméret

eloszlás alapján homogén, a belső tavak és a nyíltvízi terület üledéke inhomogén.  A magyar tórész 10 pontján ismételt, sorozatos víz- és üledékhőmérséklet méréseket

végeztünk, az üledékben 30 cm mélységig, cm-ként. Az üledék 25-30 cm mélységig,

bizonyos késéssel átveszi a felette lévő vízoszlop éves, mintegy 25 °C-os hőingadozását.

Ez különösen az üledékben végbemenő mikrobiológiai folyamatok szempontjából

figyelemreméltó.  A Bozi-csatorna a tó D-i, fertői viszonylatban legkiterjedtebb nádasát transzszekt

szerűen, a partvonalra merőlegesen, egyenes vonalban szeli át, közel 6000 m

hosszúságban, jó lehetőséget nyújtva egy vízkémiai felmérésre. A most bemutatott 1991. július 2-i adatsorozatból (4. ábra) is egyértelműen kirajzolódik, hogy az elektromos

vezetőképesség a parttól a tó belseje felé haladva növekszik éspedig oly módon, hogy a

parttól 3000 m-t haladva az érték fokozatosan 748 μS/cm-ről 2129-re nő. A további, kereken 3000 m hosszúságban már változatlan. A pH érték ugyancsak a parttól befelé

haladva növekszik, éspedig az első 1800 m után 7,9-ről 8,5-re, a további több mint 4000

m-en pedig már csak egyenletesen 8,5-ről 9,0-re. Ezek a jelenségek a szél hatására bekövetkező vízszintváltozások időszakaiban is egyértelműen felismerhetők.