A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

5. szekció: Nagy tavaink vízgazdálkodása - Ágoston-Szabó Edit - Dinka Mária (MTA Magyar Dunakutató Állomás): A nádasok intersticiális vízének szulfát és szulfid koncentrációja a Fertőn

1 A NÁDASOK INTERSTICIÁLIS VÍZÉNEK SZULFÁT ÉS SZULFID

KONCENTRÁCIÓJA A FERTŐN Ágoston-Szabó Edit – Dinka Mária MTA Magyar Dunakutató Állomás 1. Bevezetés A nádasok fontos szerepet töltenek be a sekély tavak anyagforgalmában, tápanyagfelvételükkel,

dekompozíciójukkal, anyagcsere tevékenységükkel a víz- és az üledékminőségét befolyásolják (Dinka és mtsai 1994, Armstrong és mtsai 1996, Ágoston-Szabó és mtsai 2006). A nádpusztulásról, a nád szerkezetében bekövetkező változásokról, az egészséges és pusztuló

nádasok összehasonlító vizsgálatáról számos tanulmány jelent meg, amelyek alapján a környezeti

feltételeknek (pl. a víz és az üledékminőségnek) a megváltozása hozzájárul a nádas degradációjához (Ostendorp 1989, Armstrong és mtsai 1996, van der Putten 1997). A víz és az intersticiális víz egyes kémiai paraméterei (amelyek a folyamatokban szubsztrátumként, közti- vagy végtermékként vesznek részt) az ökoszisztéma funkciókat szabályozó

biogeokémiai folyamatok indikátoraként használhatók (U.S. EPA 2008). A víz és az intersticiális

víz szulfát és szulfid koncentrációi az üledékben végbemenő szulfátredukciós folyamatok intenzitásáról tájékoztatnak, amelyek összefüggésbe hozhatók a nád jelenlétével ill. hiányával és

egészségi állapotával (Ágoston-Szabó 2004). A sekély tavak kénforgalmát a nagy szulfát koncentráció, az intenzívebb anyagcsere folyamatok és a nagyobb produktivitás fokozza (Dévai és mtsai 1985). Az intenzív kénforgalom szulfid toxicitást okozhat, a nád rizoszférájában kialakuló nagy szulfid koncentráció gátolja a növény

tápanyagfelvételét, metabolizmusát, növekedését és a nád pusztulását idézheti elő (Fürtig és mtsai 1996). Célunk volt vizsgálni a különböző állapotú nádasok víz- és intersticiális vizének szulfát és

szulfid koncentrációját a Fertőn, a vízjárás változásának összefüggésében. 2. Mintavételi helyek 2.1. Mintavételi terület A Fertő (47º42' N, 16º46' E) a magyar osztrák határon helyezkedik el, a természetes szukcesszió

előrehaladott állapotában lévő, szélsőségesen sekély, (átlagos mélysége 1,1 m), eutróf sztyepp tó,

felszíne 309 km

2

, a magyar tórész 75 km

2

, amelynek 85%-kát borítja nádas (Phragmites australis Cav. Trin. ex Steud.). A tó vizét a csapadékon kívül a Rákos, a Wulka patak és a talajvíz táplálja (Reitinger 1990).

Vízszintje szabályozott, vízének leeresztése a Hansági főcsatornán keresztül, a fertőszéli zsilip

megnyitásával történik, amikor a tó vízszintje a szabályozási vízszintek értékeit (téli időszakban,

októbertől febuárig: 115,60 m Af, nyári időszakban, júniustól augusztusig: 115, 70 m Af és az

átmeneti időszakban, március és szeptember: 115,65 m Af) meghaladja (Kalmár és Német 2002). A sekélység következtében a tó vízszintjét évszakos és hosszú távú ingadozások jellemzik

(Löffler 1979). A meleg és száraz évek vízszint csökkenést, míg a csapadékosabb évek

vízszintemelkedést eredményeznek, magas vízállás idején a nádas övet folyamatosan egyenletes víz

borítja, extrém alacsony vízállásnál a víz a nádas övből visszahúzódik, és a vízszint az üledékfelszín

alá kerülhet (Dinka és mtsai 2004). 2.2. Mintavételi helyek A mintavételi helyeket a Fertő magyar tórészén, jelöltük ki az egészséges, homogén: 2. és 5.

hely és a pusztuló, fellazult: 3. hely nádasokban (1. ábra). A mintavételi helyek részletes leírását lsd.