A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Puskás Lajos (Dalerd Zrt.): A Fekete-Körös erdeinek vízpótlása és 15 éves ökológiai eredményei

12 tenyészeti év alatt visszaalakult a vízpótlás előtti ruderális társulássá. A 2009. októberétől

kialakult csapadékos időjárás újra a vízhez kötött életközösségeket hozta nyerő helyzetbe. 5.3. A Biri-ér konszociációi és életközösségei A mintegy 250 m hosszú, természetszerű profillal helyreállított hajdani Fekete-Körös

mellékág az ökológiai vízpótlás talán legkarakteresebb élőhely-rekonstrukciós eredménye.

Jellemző tengerszint feletti magasságának köszönhetően elkészülte óta csaknem állandóan

vizes élőhely, egy, a hatvanas években telepített, kocsányos tölgy célállományú telepített

erdőben. A talajvizsgálatok alapján a terület nagy részén az eredeti növénytársulásokra a

vizenyős rétek, kisebb-nagyobb mocsarak voltak a jellemzőek. A vízfolyások mentén, a

magasabb térszintű övzátonyokon pedig ligeterdők díszlettek hajdanában. A Fekete-Körös

szabályozása után az egész terület tanyás ingatlanokkal tarkított mezőgazdasági – főleg szántó

művelési ágú – területté vált. Az erdőtelepítés eredményeként 80-90%-os kocsányos tölgy

(Quercus robur L.) elegyarányú erdő jött létre. Az elegyfajok közül a magyar kőrist (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica Soó et Simon), a gyertyánt (Carpinus betulus L.), a mezei és a

vénic szilt (Ulmus minor Mill., U. laevis Pall.) valamint a mezei juhart (Acer campestre L.) kell megemlíteni. Az elegyfajok a vízpótlás előtti időkben alacsony részesedésük és az

egységesen száraz élőhely miatt alig érvényesültek. A vízpótlás utáni 4-6. évben a telepített erdő csaknem monokultúrás képe gyorsan kezdett

átalakulni. A többlet víz hatása, a felszín topográfiájának megfelelően, csak korlátozottan

tudott érvényesülni. Ennek eredményeképpen a szintvonalaknak megfelelő foltdinamika

alakult ki. A most már igen változatossá vált élőhely konszociációk kialakulását indította el. A

vízhez közeli területeken a vénic szil a koronaszintben is uralkodóvá vált, sőt egyes helyeken

a magyar kőrissel együtt felújulásra is képessé vált. Más ugyancsak vizes élőhelyeken magyar

kőris konszociáció alakult ki. E folyamatok többé-kevésbé már az ökológiai vízpótlás

tervezésekor is előre láthatók voltak. A meglepő azonban a konszociációk kialakulásának

gyorsasága volt. Ehhez persze az is hozzá járult, hogy az érintett erdőterületek a

legplasztikusabb és legdinamikusabb korban vannak 7. ábra: Biriér ősszel 6. ábra: Vénic szil konszociácó