A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Molnár Sándor (KÖTIKÖVIZIG): A Kárpátaljai erdők lefolyást módositó hatása

3 Konecsny Károly viszont, akinek több publikációja jelent meg a témában, egyik tanulmánya

összegzéseképp kijelenti: „ … A külföldi erdőterületek elmúlt évszázadbeli csökkenése kedvezőtlenül

hatott ugyan a hazai árvízi lefolyásra, de ez nem volt jelentős mértékű. .... az erdő csökkenése az utóbbi

évek nagy felső-tiszai, tiszai árhullámainak magasságára és hevességére nem volt döntő hatással.’’ (2001). Hazslinszky T. 1976-ban egyik tárgybani tanulmányában beszámol olyan vizsgálatokról, amely erdős és

erdő nélküli területek lefolyásait hasonlítja össze. Véleménye szerint jelentős eltérés tapasztalható az árvízi hozamokban. A kutatást végzők, az erdővel borított vízgyűjtőről származó csúcsvízhozamokat 5070%-kal találták kisebbnek az erdő nélkülinél. De melyek is az erdők azon vízháztartási sajátosságai, melyeknek lefolyás módosító szerepe van? Az erdő víztározó, vízvisszatartó képességét a lombkorona vízmegtartó tulajdonsága, az avar által segített

felszíni tározás és a talajtározás adja. Ezek közül talán a legfontosabb a lombkorona vízmegtartó képessége, amit intercepciónak neveznek. Az erdei fák nagy felületű lombkoronával rendelkeznek, ezen tekintélyes mennyiségű csapadékot képesek

átmenetileg tárolni. A levélzet összfelülete - a párolgási felület - akár 20-szorosan is meghaladhatja az általa lefedett talajfelszínt. Vegetációs időszakban előfordul, hogy 25 mm feletti csapadékmennyiség

70%-a nem éri el a talajfelszínt (Hazslinszky, 1976). A tűlevelű erdők ez irányú párolgása, vízvisszatartása a legnagyobb. Az alábbi táblázat szerint,

felfoghatja az évi (XI-VII. hónapok közötti) csapadék 38,6%-át (Führer, 1994). 1988

–

1992 Bükkös Kocsánytalan tölgyes Lucfenyves hónapok P E

su E

s V

b P E

su E

s V

b P E

su mm mm mm XI

–

IV. 278 69 42 167 259 65 41 153 240 90 V

–

VII. 313 100 41 172 303 92 24 187 293 116 XI

–

VII. 591 169 83 339 562 157 65 340 533 206 3. táblázat - Erdei ökoszisztémák csapadék-visszatartása P = szabad területi csapadék, Esu = intercepciós veszteség, Es = avarintercepció, Vb = szervesanyagképzésre fordítható vízbevétel Fenti ábra bükkösre, lucfenyvesre és kocsánytalan tölgyesre vonatkozó mérési adatokat mutat be. A mérési eredmények azt jelzik, hogy a lombos állományok éves csapadék-visszatartása (bükkös E

su 28,6% ) jóval kisebb a fenyvesekénél. Ugyanakkor az állomány alatti talajfelszín párolgás (E

s avarintercepció) sem elhanyagolható. Csaknem fele, 49%-a a növényfelület párolgásnak. A csapadék intenzitása és tartóssága nagy mértékben befolyásolja az intercepció nagyságát, ugyanis a

csapadék intenzitásának és tartósságának megkétszereződésével az intercepció felére-harmadára csökken. A talajra lejutott víznek további tározódási lehetősége van. Az alomszint szivacs-szerűen működve nagy

mennyiségű vizet képes átmenetileg tárolni, amit aztán lassan enged tovább a talajba. A fenyőalom hektáronként 116 m

3 , a bükkalom 56 m

3 vizet képes magába szívni és tárolni (Szuhányi, 2003). A vízgyűjtőrendszer legfontosabb tározó tere a telítetlen talajzóna. Az erdőtalajok vízbefogadó képessége és a talajba történő beszivárgás sebessége igen jelentős.