A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Gribovszki Zoltán - Kalicz Péter (NYME EMK) - Szilágyi József (School of Natural Resources, University of Nebraska): Vízfolyás-menti területek evapotranszspirációjának becslése nagy gyakoriságú vízhozam adatok alapján
15 8. ábra. A vízhozamok alapján számolt napi ET értékek összehasonlítása a 2005-ös vegetációs periódusban. Jelmagyarázat: ET qmax , az eredeti q max módszerrel számított ET, ET gw , az új módszerrel számított ET, ET PM , Penman-Monteith referencia ET. 4. Következtetések Jelen cikkben kimunkált ET számítási módszer a talajvíz napi ciklusú változásán alapuló Whiteféle módszer (White 1932) Gribovszki et al. (2008a) és Loheide et al. (2008) által javított változatának vízhozamadatok alapján dolgozó továbbfejlesztése. Az új metódus a kisvízfolyások vízjárásának napi periódusú, vegetációs időszaki ingadozást veszi alapul és ebből számít talajvíz ET-t. Az ET számításához egy (vagy nagyobb vízfolyás egy adott szakaszát vizsgálva kettő) nagy gyakorisággal (1-2 perc) észlelt, a vízjárást követő vízállásregisztráló adatai szükségesek. Az ET meghatározásához az új módszer, a nagy felbontású vízállás adatok mellett a vízfolyás-menti zóna főbb geometriai jellemzőinek ismeretét igényli (hossz és szélesség). Nem szükséges viszont a módszer használatához a talajfizikai jellemzők ismerete (sem a fajlagos hozam, sem a szivárgási tényező vízgyűjtőszintű értékének meghatározása nem szükséges). Az új módszer a korábbi, a vízhozamokban jelentkező napi periódusú ingadozás alapján talajvíz ET-t számító módszereknél nagyságrenddel nagyobb ET értékeket számít. Ezen új módszerrel számított ET értékek viszont nagyon közeliek a meterológiai jellemzők segítségével számítható ET értékekhez.
