A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Gribovszki Zoltán - Kalicz Péter (NYME EMK) - Szilágyi József (School of Natural Resources, University of Nebraska): Vízfolyás-menti területek evapotranszspirációjának becslése nagy gyakoriságú vízhozam adatok alapján
4 netoi r QQQ t S (1a) Q 0 a lineáris tározó modell segítségével a következő alakban írható ro S T Q * 1 (2) ahol, T* [T], a vízfolyásmenti zónában jellemző átlagos tartózkodási idő. Az ( 1a ) és a ( 2 ) egyenletet összevonva és T*ot állandóként a differenciáljel elé kiemelve adódik ( 3 ): oi o QQ t Q T * (3) A Q o paraméter általában vízhozammérésekből ismert, a Q i meghatározására hívjuk segítségül első lépésben a Darcyféle összefüggést ( 4 ). A Darcyféle összefüggés felírásánál az egész vízgyűjtőre kiterjedő összefügg ő áramlási rendszer feltételezésével élünk (Tóth 1963). Az áram vonalak kilépése így, a 2. ábra szerint, nemcsak a vízfolyás medrébe, hanem a vízfolyásmenti zónába is történik, annak vízigényétől függően eltérő sűrűségben. A vegetációs időszak hosszabb csa padékmentes periódusaiban a vízfolyásmenti zónában, a növényzet által okozott depresszió miatt, legalább a gyökérzónához közeli (közvetlen a gyökérzóna alatti) talajvíztérben feláramlási zóna alakul ki, ahol a talajvíz áramvonalak közel függőlegesek leszn ek. Így a vízfolyásmenti zónába belépő talajvízhozam a következőképpen számítható. A hozamok értelmezhetők a vízfolyásmenti zóna 1 fm hosszára is, ekkor Q helyett q= Q/l [L 2 T1 ] használandó. A továbbiakban végezzük így a számításainkat. A 2vel való osztá s azért szükséges, mert a számításokat cs ak a vízfolyásmenti zóna fél szélességére írjuk fel b L WTH k q l Q ii 22 (4) ahol, k , a vízfolyásmenti zónára jellemző vertikális irányban értelmezett szi várgási tényező [LT1 ], H [L] a háttér, közel nyugalmi (a napi talajvízingadozástól már közel független) nyomásszint a vízfolyás meder fenékszintjétől számítva , a vízfolyásmenti zónától átlagosan L távolságra [L]. WT [L], a vízfolyásmenti zóna átlagos t alajvízszintje, ugyancsak a mederfenékszintjétől értelmezett. Az egyenletben alkalmazott (HWT)/L gradiens egy jellemző becsült érték. Hogy egyszerűsíthessük az összefüggést, Lt vegyük a vízfolyásmenti zóna fél (egyik völgyoldali) átlagos szélességének (b ) . Ez korábbi vizsgálataink szerint (Gribovszki et al. 2008a) a számítások szempontjából megfelelő érték. Igazolja ezt Bauer et al. (2004) és Loheide et al. (2005) azon megállapítása is , hogy a napi periodicitású növényi vízfelvétel hatás ára megjelenő ta lajvízingadozás elhalása a vízfolyásmenti zóna szélétől kifelé rövid távon belül valószínűsíthető. Az előbbiek szerint a ( 4 ) egyenlet a következő alakot ölti )(22WTHkb b WTH kq i (5) A q o =Q o /lesetére ugyanc sak írjuk fel a Darcy törvényt, feltételezve, hogy a vízfolyásmenti zónában lévő vízszintek alapján is meghatározható a vízfolyásba szivárgó hozam . Ez utóbbi esetben viszont a Darcytörvény inkább csak egy lineáris kapcsolat kifejezésére hivatott, ami a v ízfolyás menti talajvízszintek és a vízfolyás vízállása közötti különbség valamint a vízfolyásba áramló talajvízhozam között áll fenn. A q o /2 a vízfolyásba az egyik völgyoldalról belépő hozam 2 2 2 w b hWT k q oo (6)
