A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Gribovszki Zoltán - Kalicz Péter (NYME EMK) - Szilágyi József (School of Natural Resources, University of Nebraska): Vízfolyás-menti területek evapotranszspirációjának becslése nagy gyakoriságú vízhozam adatok alapján
2 1. ábra. Napi ciklusú inga dozás az alapvízhozamban és a vízfolyásmenti zóna talajvízszintjében (Sopron, Hidegvízvölgy 2005 , Talajvízszint folytonos vonal, Alapvízhozam szaggatott vonal ) 2. A módszer elve A felszínközeli talajvíztükörrel rendelkező területeken, így pl. a vízfoly ások mentén, a c sapadékmentes időszakokban a növények vízfelvétele általában közvetve vagy közvetlenül a talajvízkészlet ből történik. A vízfolyásmenti talajvízkészlet előbbi hatásra történő csökkenése egy fokozott mértékű há ttérből történő utánpótlódást indukál ( 2. ábra, 1. egyenlet ). A vegetációs időszak csapadékmentes időszakában egy jellemző napon a talajvízszint ingadozás k ialakításában résztvevő elemek és azok egymásrahatása a következőképpen alakul ( 1. ,2. ábra ) . A napi periódusú talajvízjárás s zélsőértékeinél, ahol ez a szélső érték rövid időre állandósul (vagyis a készletváltozás nulla), a vízfolyásmenti zóna talajvízkészletének utánpótlódása, Q net [LT1 ], egyensúlyban van a talajvíz evapotranszspirációval ET gw [LT1 ]. A talajvízállás csökke nésének időszakában ( 1. ábra talajvízállás görbe leszálló ága) az evapotranszspiráció meghaladja az utánpótlódás mértékét és erőteljes mértékben elkezdi fogyasztani a vízfolyásmenti zóna talajvízkészletét is ( dS / dt < 0 tehát Q net < ET gw ). A talajvízáll ás legalacsonyabb értékénél ( 1. ábra talajvízállás görbe minimuma) az evapotranszspirációs igény csökkenése miatt, az újra egyensúlyba kerül a talajvízutánpótlással ( dS / dt = 0 tehát Q net = ET gw ). Az utánpótlódás ( Q net ) ekkor maximális a napon belül. A talajvízállás nö vekedésének időszakában ( 1. ábra talajvízállás görbe felszálló ága) a párolgási kényszer tovább csökken és mivel ezt az utánpótlódás már meghaladja, a vízfolyásmenti zóna talajvízkészlete ismét növekszik majd ( dS / dt > 0 tehát Q net > ET gw ). A késő éjszak ai, kora hajnali időszakban , mikor az evapotranszspiráció elhanyagolható mértékű ( ET gw ~ 0 ) a talajvízjárás görbe emelkedése kevésbé meredekké és egyenletesebbé válik, a talajvízkészlet növekedése pedig egyenlő lesz az utánpótlódással ( dS / dt = Q net .). Az utánpótlódás ( Q net ) ebben az időszakban a növekvő talajvízkészlettel (talajvízszintek) arányosan csökken és a legmagasabb talajvízálláskor, a reggeli, kora délelőtti időszakban éri el minimális értéket . Az előbbiek alapján nyilvánvaló, hogy a talajvízjá rás görbéje egy összegző görbe, ami a talajvíz utánpótlódás (pozitív tag) és az evapotranszspirációs vízfelhasználás (negatív tag) dinamikus összegződéséből keletkezik (Troxell 1936, Gribovszki et al. 2008a). Mivel csapadékmentes időszakokban a vízfolyások alapvízhozama a talajvíz utánpótlódásból származik, hasonló lefutással jellemezhető a kisvízfolyások alapvízhozamában tapasztalható ingadozás is.
