A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Bodor László (Gemenc Zrt.): A hullámtéri elöntések gyakoriságának és tartósságának hatása az erdőkre. Az erdőgazdálkodás és a nagyvízi mederkezelés összeegyeztetése

2 A gyakori vízborítás eredményeként hatalmas nádas, mocsaras terület keletkezett a két parton.

Nyári száraz időben a víz visszavonulása után savanyúfüves, sáros legelőkön legeltették a

rideg tartású szarvasmarha csordákat. Ebben az időben erdő csak magas és közép mély fekvésekben tudott fennmaradni. A jellemző társulás a füzes és lágy lombos ligeterdő volt

fehér (szürke) és fekete nyárral. A magas fekvésekben fordult elő magyar kőris és

csoportokban vagy szálanként kocsányos tölgy. A mai inváziós fajoknak még nyoma sem

volt. A szabályozás előtt az erdőborítás nem érte el a mai egyharmadát sem. 2. kép. Béda - Karapancsa 1883 Ezekben az erdőkben sarjüzemmódú gazdálkodást folytattak. A fakitermelések a

vízviszonyokhoz igazodtak hozamszabályozás nélkül. Sok erdőrész teljesen

megközelíthetetlen volt, ezekben erdőgazdálkodás nem folyt.