A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

3. szekció: Árvíz- és belvízkockázatok térképezése - Dr. Nagy László (BME): Hogyan is mennek tönkre az árvízvédelmi gátak?

3 Az 1. táblázattal kapcsolatos összefoglaló megjegyzések a következők:  A táblázat fejlécében található két sorban szerepelnek az információk, hogy az adatok elemzése mire vonatkozott, illetve hogy károsodás volt, vagy

gátszakadás. Lényeges különbség egyrészt a tönkremenetelek és

károsodások közötti eltérés, másrészt az, hogy árvízvédelmi gát, csatorna

töltés, nagy gát vagy tengerparti védelemről van szó.  A kategoriák eltérősége az 1. táblázat alapján is nyilvánvaló. Egyértelmű, hogy

a hibás kivitelezés, a jégzajlás, a földrengés, a süllyedés, stb. nem

mechanizmusok, hanem okok (ld. 5. fejezet). Kétségtelen, hogy a kategóriák harmonizálása elősegítené az összehasonlítást.  Lengyelországi árvízvédelmi gátaknál tapasztalt károsodások megoszlását

mutatja az 1. táblázat (Krol 1983), amivel kapcsolatban fel kell hívni a

figyelmet, hogy a táblázat csak károsodásokat tartalmaz, és a

mechanizmusokat keveri az okokkal.  Összesen 115 ausztriai gátszakadás eredményét dolgozta fel Sametz (1981),

vegyesen van benne a völgyzárógát, árvízvédelmi gát és csatorna töltés (1.

táblázat).  Az első „nagy gátak” szakadását elemző tanulmány (Middlebrooks 1953) az

Észak-amerikai gátkárosodások összefoglalását mutatja be (1. táblázat). Azóta

csaknem minden ország készített ilyen statisztikát, ahol vannak nagy gátak. Ki

kell emelni az ICOLD (Nemzetközi Nagy Gátak Bizottság) által publikált

gátszakadásokat az adatok nagy száma miatt.  Megállapítható, hogy a tönkremeneteleknél legnagyobb valószínűséggel a gát

szintmeghaladása (meghágása) szerepel. Mind a nagygátaknál, mind az

árvízvédelmi gátaknál a nem megfelelő vízhozam és vízállás meghatározás

volt a legtöbb gátszakadás oka, így az esetek 32-67 %-ban nem volt megfelelő

magasságú a gát. 7-27% kivételével az összes többi gátszakadásnál 24-60 %ban a töltés talajával, vagy az altalajjal összefüggő geotechnikai problémák

jelentették az okot.  Szerencsések a hollandok, mert az 1134-2003 időintervallumban egyetlen

műtárgy miatti tönkremenetelük sem volt és mind az 1735 összeírt

gátszakadásnak tudják a tönkremeneteli mechanizmusát. Baars (2009) cikkét

olvasva legalábbis ez a megállapítás tehető (vö. 2. táblázattal). 3. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A XIX. század közepéig kevés leírás van a gátak tönkremeneteli

mechanizmusával kapcsolatban. Többnyire akik látták a gátszakadást nem tudták

a folyamat kialakulását leírni, valószínűleg nem is nagyon látták, hogy mi történt,

mert nem voltak a gáton. Azért sem tudták volna leírni az eseményt, mert nem volt fogalom készletük rá, igaz (tudományos) igény sem jelentkezett erre. A XIX.

század második felének vége felé kialakultak azok a fogalmak, melyek hitelesen mutatták be az eseményeket, azonban többnyire egyszerűsített formában, sémákban. Ekkorra datálhatók az alapfogalmak meghatározása a tönkremeneteli

mechanizmusok területén is: meghágás, elhabolás, buzgár képződés, stb. Az

egyszerű (a mechanizmus fő jellegét bemutató) megnevezések után talán az 1926