A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

3. szekció: Árvíz- és belvízkockázatok térképezése - Dr. Nagy László (BME): Árvizek humán veszélyeztetése Magyarországon

7 3. kép. Miskolc árvízi emlékmű a Szent Anna téren Valószínűleg az utolsó jelentős hidrológiai katasztrófa volt a „trianoni béke tárgyalás” előtti történelmi Magyarország területén 1910 június 13.-án Krassó-Szörény

vármegye délkeleti részén. Három óra alatt 100-183 mm csapadék hullott. Az áradás

pusztítását a számok is tükrözik: 188 halott, 512 ház és 900 melléképület dőlt össze,

640 ezer korona állami kár és 5,8 millió korona magán kár keletkezett, a vasút kára 5

millió, közút kára 1,8 millió korona volt. Azonban a károk helyreállítása még be sem

fejeződött, amikor Krassó-Szörény vármegye délkeleti részének megpróbáltatásai

szeptember 2.-án folytatódtak. Két nap alatt 212-228 mm csapadék hullott, ami újabb

két áldozatot követelt. 4. HUMÁN VESZÉLYEZTETETTSÉG GÁTTAL VÉDETT ÁRTÉREN A XIX. század két nagy árvize az 1838 évi pest-budai jeges és az 1879 évi szegedi

árvize 153 illetve 151 áldozattal járt, mert városi területre éjjel tört rá az árvíz. Az alvó

ember sebezhetősége a legnagyobb, az alvó ember ellenintézkedési képessége a

legalacsonyabb a különböző veszélyekkel kapcsolatban. Az 1876. évi árvíznél hivatalosan 73 áldozatot vettek nyilvántartásba, és általános

volt az a vélemény, hogy azért nem volt több halálos áldozat a községekben, mert

senkit nem ért váratlanul az árvíz, egyes helyeken még a folyóktól távolabbi

településeket is lovas küldöncökkel értesítették a gátszakadás bekövetkeztéről. Szükség is volt erre, mert az 1876 évi árvizek gátszakadásainak száma meghaladta

a 340-t (Nagy 2007).