A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Nagy László (BME): “..a töltések háborgatóit szabad agyon csapni"

11 kitéve annyira leszálltak, és lejtői annyira lemosódtak, hogy azok teljes helyreállítására az idén június hó

elején készült mérnöki számítás szerint 150000 forint roppant összeg szükségeltetik.” 8. ÖSSZEFOGLALÁS Jelen közlemény célja felhívni a figyelmet egy relatíve ritkán előforduló - az összes gátszakadás mintegy kevesebb, mint 3%-t kitevő – tönkremeneteli mechanizmusra.

Korábban „erőszakos átvágás”-nak nevezett gyűjtőnév helyett javasolható a „külső

behatás”, vagy „szándékos rongálás” használata. A figyelem felhívás célja az is, hogy a

vízügyben dolgozók árvízkor gondoljanak ezekre a lehetőségekre is munkájukat végezvén,

mert az emberi gondolkozásból nincs kitörölve a szándékos károkozás. A Kárpát-medence árvízvédekezésének történelméből sok további példát lehet még említeni

arra, hogy milyen károk keletkeztek hibás döntések, szándékos károkozások következtében.

A XIX. században nem voltak egyértelműen szabályozva a feladatok, felelősségek és

jogkörök. Ebből eredően a szükségesnél több hibás döntés született hatósági szinten is. Jelenleg gátmegnyitást rendkívüli árvízvédekezés alatt a 232/1996. (XII. 26.) Kormány

rendelet (a vizek kártételei elleni védekezés szabályairól) 15 §. (4) bekezdése szerint „a

vízügyi igazgató a nagyobb kár elhárítása érdekében”: „b) indokolt esetben - a védelmi bizottság elnökének egyetértésével - árvízi szükségtározó

igénybevételére a miniszternek (kormánybiztosnak) a Törzs útján javaslatot tehet; c) az árvizeket és a belvizeket a miniszter (kormánybiztos) engedélyével ideiglenes tározó területekre

(vésztározókba) vezetheti.” Tehát tározó megnyitást csak a miniszter (kormánybiztosnak) rendelhet el, hatásköre az egész

országra kiterjed. Minden más ilyen jellegű tevékenység illegálisnak számít, és büntetendő.