A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Nagy László (BME): “..a töltések háborgatóit szabad agyon csapni"
3 miatt handabanda. Akiknek házait a töltésecske víznek szorította, minden mód iparkodtak azt elvágni: az érdekelt felek pedig egész halálig oltalmazni. Utoljára is Tóth Lajos főbíró, hajdani tanulótársad, ki rólad is emlékezett, s ki ekkor egy hétig az ár által Foktőbe szoríttatott, kénytelen volt kiadni a kidobolt parancsot, hogy a “helységben bent levő töltések háborgatóit szabad agyon csapni." Ily módon az apróbb töltések segítségével (hol még azután is vasvillával s eget rázó káromlásokkal álltak szembe a haragos felek) sikerült a helységnek egy harmadánál nagyobb részeit szárazon tartani, hova a többi részekből kimenekültek is folyamodhattak. E száraz perifériába tartozott az én jegyzői szállásom is. Minő szárazság, a többiek mintájául leírom. Fok felől istállóimat víz mosta. Fokajtóm küszöbalját be kellett tömködni. Hátulsó szomszédom udvarára mászott fel a víz. Pincémben felfakadt; de még jókor felhempergettem hatalmas bogyiszlói boromat, melyből szeretnélek mielőbb megkínálni. Előttem szomszédomnak korábban töltögetett udvarából az enyimbe már ömlött a víz. Az utca felől pedig mintegy négy öl térség választott az előcsúszó víztől. Azonban végveszélytől nem féltem; házam jól feltöltve, hallomás szerint kőből, - még legalább kétlábnyira kellett volna a víznek emelkedni, hogy küszöbömet felérje. Ganaj udvaromon annyi, hogy a hozzám menekülni készülők segélyével ajtóimat könnyen eltorlaszolhattam volna. Két hétig tartott e nagy ár parányi apadással. Eleinte néhány napig jégen azután ladikon közlekedtünk Kalocsával; ma már lehet szárazon is menni keserves úton. Egy hónapja, hogy földeink egy része víz alatt van. Leginkább félünk őszi vetéseink kiveszésétől. Segedelem jön talán aránylag túl bőven is. A másképp is proletárrá leendett nép nem igen akar még napszámért is dolgozni, mert ingyen kap élelmet. Ház nálunk összedőlt mintegy 55; igen sok pedig megrongáltatott. Munkácsi írja, hogy Uszód, Benedek, Géder, Ordas, Bátya sokat szenvedtek; de a legkisebb faluban is maradt 30-40 ház szárazon s Paksra csak nagyobb veszélytől félvén menekültek, de már egy hét óta (azaz február 1. óta) a menekvők mind hazatakarodtak. Pakson már száz ház ledőlt." 3. TÖRTÉNELMI ADATOK A Kárpát-medence árvízvédekezésének történelmében többször előfordult, hogy emberi gondatlanság, tudatlanság, vagy rosszindulat okozott súlyos károkat az ártéren élőknek. Jellegzetes események a következők: A belvíznek az öblözetből történő kivezetésére megnyitották a gátat. Ez bevett módszer volt arra, hogy a belvizet a folyóba vezessék azokban az időkben, amikor még nem voltak zsilipek, szivattyútelepek. Ha hirtelen áradás jött és nem volt megfelelő az éberség, a megnyitott gátszakaszon keresztül a mentesített ártér víz alá került (ld. pl. 1. táblázat néhány esete). A hatóság illetékeségi jogkörének túllépése gyakorlatilag kétféle lehet úgymint területi illetékesség (pl. 1855. évi Sulymosháti szakítás az 1. táblázatban megfogalmazottak szerint, illetve amikor egy alacsonyabb rangú tisztviselőnek nem volt döntési joga a gát megnyitásával kapcsolatban (ld. 7. fejezet). Szennyvízcsatornák hiányos elzárása miatt betört víz több alkalommal okozta a település részleges vagy teljes elöntését. Ezek az esetek a 2. táblázatban szerepelnek. Szándékos károkozás, mely az emberi butaságból és félelemből táplálkozik. Valamilyen oknál fogva az ártéren élők lelkébe beleívódott, hogy a gát megnyitásával csökken a vízszint és csökken a gátra nehezedő terhelés is. Természetesen senki nem a saját földjeit akarta elárasztani, hanem a túlpartot 3 . Az, hogy ezzel másoknak kárt okoz, azért 3 A XIX. században a folyó még inkább elválasztotta a két parton élőket, mint összekötötte.
