A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Mándity Milán (ADUKÖVIZIG): Az Érsekcsanádi és a Karapancsai szivattyútelepek bemutatása
6 4. ábra: Géprészlet A szívógázmotorok működtetéséhez szükséges hajtóanyagot kezdetben faszén, később fa égetésével biztosították. A fa tüzelését két 3 m³ térfogatú kazánban, oxigénszegény környezetben végezték, és az így keletkezett gázból mechanikai és nedves rendszerű szűrökkel eltávolították a nem éghető elemeket. A tisztított gáz kiváló égési tulajdonsággal rendelkező szén-monoxidot, és metánt tartalmazott. A szívógázmotorok beindításához szükséges sűrített levegőt egy Bánki- Csonka benzinmotorral hajtott kompresszor állította elő. A gázmotorok lendítőkerekét tengelykapcsoló kötötte össze a szivattyúkkal, amire a terhelést fokozatosan adták át (5). A gépházba transzmissziós tengelyt építettek, ami szíjáttételeken keresztül az üzemet segítő gépeket hajtotta (5. ábra). 5. ábra: Transzmissziós tengellyel és szíjáttétellel meghajtott fúróállvány A szívóakna, a szivattyútelep épülete és a Kadia-Ó-Duna között került kiépítésre, a trapézszelvényű 160 m hosszú nyomócsatorna pedig az épület északkeleti sarkánál. Mivel a telep építését megfelelő hidromechanikai vizsgálat nem előzte meg, és számos építőtechnikai szempontokat is figyelmen kívül hagytak, így a szivattyútelep épületén néhány évtizedes üzemeltetése után problémák jelentkeztek. A kinyomócsatorna közvetlenül a gépház falához kapcsolódott, így a víz az épületet áztatta. A szívóakna feneke és oldalfala is rongálódott, amit 1926-27 között újraépítettek. A telepen 1929-ben talajvizsgálatokat végeztek, majd a feltárt kiüregelődésekbe cementhabarcsot sajtoltak. A kinyomócsövet 1930-ban 30 méterrel
