A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Keve Gábor (ADUKÖVIZIG): Megemlékezés Kiss Györgyről
Vigyáztak rám, hogy bakit ne kövessek el. Galambos Jenő Folyammérnöki Hivatal vezetője,  Knézy László Folyammérnöki Hivatal főmérnöke, Szőcs László társulati szakaszmérnök,  Balló Béla Bajai Árvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal főmérnöke, Ballai István  Folyammérnöki Hivatal főmérnöke, Elsner László Folyammérnöki Hivatal tervgazdásza, Katz  Józsefné és Markos Antalné személyzetisek azok (teljesség nélkül) akiktől szinte mindent  megtanultam.” Valóban nem lehetett rossz iskola pályakezdése hiszen kitűnő fogalmazó és  tárgyalókészséggel, alapos szakmai felkészültséggel készítették elő későbbi feladataihoz.  Emellé társult még mindig kitűnő megjelenése és kellemes modora is. Nem csoda, hogy a  menet közben sokszor nevet váltó bajai vízügynél szakaszmérnök, árvízvédelmi- később  öntözési csoportvezető 1955-től pedig műszaki vezető (főmérnök) lett. Részt vett Baja  vízelvezetési rendszerének kiépítésében, halastavak és rizstelepek (26 db) létrehozásában. Az  1954-es zöldár majd az 1956-os jegesár (Baján mindmáig mértékadó) elleni védekezésekben  és az azt követő helyreállítási munkákban tevékenykedett. Közreműködött az úsztatott  módszerrel épített Csornai duzzasztó építésében. Nevéhez fűződik a csőkutas öntözési  fejlesztés megyénkben sőt a DVCS torkolati zsilipjének biztosítási munkálatai is. A bajai  vízügy dolgozóinak pihenését elősegítendő üdülőket alapított Mátraszentlászlón,  Balatonlellén, Harkányban. 1959. augusztus 1-től bízták meg az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság (így írták) igazgatói tisztjének ellátásával. Jó modorú, sokoldalú, kedves egyénisége valamint vezetői, szakmai,  pedagógiai és szociális tulajdonságai továbbá kitűnő nyelvérzéke, közvetlensége hamar közkedvelt és elismert igazgatóvá tették. Sokszor emlegették, hogy akkori idők sőt mindmáig  meghatározó vízügyi vezetőjének Dégen Imrének kedvenc igazgatója volt. Kezdeményező és  megoldáskereső vezetése alatt sok és komoly eredmény született melyekből a teljesség igénye  nélkül a következők emelhetők ki: Az általa vezetett igazgatóság teljes működési területére hírközlő rendszert épített ki, majd  URH rádió adó-vevő hálózatot létesített. A védtöltések mértékadó árvízszintre történő  kiépítését, veszélyes kopolyák feltöltését irányította. Gátőrházakat korszerűsítetett, kikísérletezte és megszervezte a jégtörés leghatékonyabb módját a Dunán. Jugoszláv-Magyar nemzetközi kapcsolat és szakmai együttműködés elmélyítése terén kimagasló eredményeket  ért el, különösen a gyakorlati kérdésekben. Vízgazdálkodási társulatok megszervezését és  azok személyi és eszközellátási feladatait koordinálta. 56 db vízügyi lakást építtetett. A Tóth  Kálmán vízügyi szakközépiskola és a Vízgazdálkodási Felsőfokú Technikum (ma EJF MKK) alapításában is segédkezett. A vízügyi repülőtér is ekkor létesült Érsekcsanádon.  Korszerűsítette a hajózóút kitűző szolgálatot. Margitta szigeten öntözőfürtöt és lokalizációs  rendszert építettek ki. Innovatív szemléletének köszönhetően új technológiákat (hidromechanizáció, gépesítés, szivattyútelepek elektrifikálása, eternitcsöves öntözőtelepek  kiépítése, stb.) vezetett be, melyek segítségével nem csak a szakmai körök elismerését vívta ki. Vezetésével több terven is dolgoztak a Duna-Tisza közötti vízátvezetésre (mindmáig  megoldatlan kérdés).  1966. október 1-től Dégen Imre átvezényelte és megbízta a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság  vezetésével. Itt átszervezési feladatokat és az új kihívásoknak megfelelő vízügyi igazgatóság  korszerűsítését kellett megoldania. Barcson szakaszmérnökséget sőt ugyanitt vízügyi  szakközépiskolát létesített. Dunai védművek erősítését, Dráva közös érdekű szakaszának  tervezési és kivitelezési munkáit, kisvízfolyások és csatornák felújítását, tározók tervezését,  szennyvíztisztítási fejlesztéseket, szivattyútelepek felújításait irányította.  Öröklött szembetegségének romlása miatt saját kérésére 1974-ben nyugállományba vonult. Azonban Dégen Imre személyes kérésének eleget téve tapasztalataival még sokáig segített  tanácsadóként az Országos Vízügyi Hivatal munkájában sőt a Jugoszláv-Magyar vízügyi  tárgyalások és határmenti bejárások során is. 
