A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Gerencsér Árpád (nyugdíjas): A vízépítés fejlődése 1960 és 1990 között

2 A vizgazdálkodási ág termelő-szolgáltató alaptevékenysége 1960-ban 1,4 Mrd Ft , 1980-ban 17,3 Mrd Ft,1989-ben 43.5 Mrd volt. A növekedést nagyrészt a termelékenység növelésével

érték el. Az ipari, építőipari tevékenység 1989-ra 44%-ban részesedett. 1970-ben az ágazatban 62 ezer fő, 1989-ben 77.ezer fő dolgozott. A létszámnövekedés

különösen a közüzemeknél volt kiemelkedő. Az összlétszámon belüli arányuk 36,5%-ról

63%-ra nőtt. Néhány jellemző adat az egyes szakágazatok fejlődésének bemutatására Közüzemi vízellátás: A közüzemi vízellátásba bekapcsolt lakások száma 1960-ban 0.8 millióról 1990-re 3.3 millióra nőtt és ekkorra a lakosságunk 92%-a részesült ellátásban. 1960-ban 9,3 ezer, 1990ben 52,4 ezer km vezetékhálózaton szolgáltattuk az egészséges, jó ívó vízet. Ezen idő alatt tehát a

megépült vezetékek hossza meghaladta az Egyenlítő hosszát. (40075,7 km) Közüzemi csatornázás: 1960-ban a lakosság 21%-a, 1990-be az 52% élt közcsatornázott területen. A csatornahálózat

hossza ez idő alatt 4 ezer km-ről 15 ezer km-re nőtt. A közüzemi szennyvíztisztító kapacitás

bővítése sajnos nem követte szorosan a vízellátás, illetve a csatornahálózat fejlődését. Ez

különösen a fővárosban és a nagyobb városokban volt ez kirívó. Mindemellett jelentős az a

szennyvíztisztító kapacitás, amit ebben az időszakban megépítettek hisz a mintegy 600 ezerről

1.4 millió köbméterre nőtt a napi tisztító kapacitás. Az sem elhanyagolható, hogy a falukban

és a városok falusias településrészeinél a vízellátás megoldásával párhuzamosan egyedi, házi

szennyvíztisztítók-szikkasztók illetve gyűjtő aknák, épültek, amelyek részben átmeneti s

részben hosszabbtávú megoldást is nyújtottak. Az öntözésre berendezett terület nagysága az 1950 évben meglévő mintegy 40 ezer ha-ról

mintegy 500 ezer ha-ra nőtt. Nagy főművi vízellátó rendszerek, főcsatornák épültek, melyek potenciális lehetőséget teremtettek a további fejlesztéshez s emellett sok helyen létesült

korszerű esőzte rendszer. Az árvízvédelmi fővédvonalak hossza az 1960 évi 3960 km-ről 4229 km-re nőtt s ezen belül

az előírt méretűre kiépítettek aránya 27%-ról 67%-ra nőtt. Mindemellett jelentős alacsonyabb rendű védtöltés is megépült. A belvízelvezetés kiépítettségi aránya 49%-ról 80%-ra nőtt. 1960-ban a belvízcsatornák

hossza mintegy 27 ezer km volt, ami 1990-re meghaladta az Egyenlítő hosszát. A belvízi

szivattyútelepek kapacitása megkétszereződött ezen időszakban és korszerűsítésre kerültek az

elöregedett szivattyútelepek s gőzgépeke diesel, vagy villamos motorokra cserélték. A szabályozott folyószakaszok hossza 1070 km-ről 1595 km nőtt. Jelentős fejlődést értünk el a különböző célú víztározók építése terén is.