A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Csath Béla (nyugdíjas): A vízügyi kérdésekkel foglalkozó Zsigmondy Vilmos
2 tárgyalásoknak és a már eredményeknek ismertetése után azon meggyőződését fejezte ki, hogy a folyamatba vett szabályozás elvben és részleteiben helyes, az eddig elért eredmény kielégítő és a fővárosra nézve megnyugtató. 2. ábra. Herrich Károly Zsigmondy felszólalásában utalt „a Dunának Budapest alatt a Csepel szigetnél két ágra szakadásának okára”. Ezt a geológiai szükségképpeni követelményeinek jelentette ki és a Promontornál Kőbányáig húzódó cerithium-mészkő kutatásának tulajdonította, „amennyiben a szorát mészkő megakadályozza a Duna összes vizének egy ágba való lefolyására megkívántató mélységű meder kifejlődhetését, mely akadály szükségképeni folyamodványaként következett be a folyam a soroksári és promontori ágra való megoszlása”. Zsimondy kiemelte, hogy a mészkőrétegeknek éppen a promontori Dunaágban a víz medrének mélyítése szempontjának kedvezőtlen dőlési viszonyait és kijelentette, hogy ő a fővárosi vízveszélyt a promontori Duna alatt, mintegy 70 ölnyi hosszúságon elterülő sziklákban látja, amennyiben maga a természet által nyitott Soroksári Dunaág elzárásával múlhatatlanul bekövetkezett duzzadásoknak apasztását a promontori sziklás fenék lehetetlenné teszi. Kijelentette Zsigmondy, hogy a soroksári ágat kénytelen mint a vízveszély ellen maga a természet által odaállított biztonsági szelepet tekinteni, s minthogy ennek működése az elzárás által megszűnt, és azt a kérdést vetette fel: "Vajjon tekintettel az imént előadott földtani viszonyokra, amelyek Promontornál egy természetes kőgátnak lételét valószínűvé teszik: nem tartható-e attól hogy ezen gát következtében a víz duzzasztása által szándékolt, homok és kavicsból álló zátonyok részben való eltávolítása a promontori ág torkolatánál meghiusittatik, és vajjon nem lett volna-e általában célszerűbb a soroksári ágat a promontori ágba eszközlendő szabályozási munkálatok ideje alatt nyitva hagyni, miután az mintegy szelepnek tartható?”. Herrich Zsigmondy felszólalására kétségének adott kifejezést, hogy a Dunának említett két ágra való szakadása egyedül a Promontortól Kőbányáig terjedő sziklaréteg következménye volna. E kijelentésre Zsimondy részletesebb földtani fejtegetés után kijelentette, hogy a szabályozási munkák által netalán növelt vízveszély iránt való aggodalmaiban magát az előadottak által megnyugtatva még nem érezheti. A felvetett kérdések felett a vita tovább folyt és a november 16-i szakülésen Herrich kimutatja, hogy „a soroksári dunaág elzárása által a Duna itteni tükre két lábbal emelkedett. Igaz ugyan, hogy a Zsigmondy által felhozott promontori zátonyokat figyelembe nem vette, de tekintetbe véve a létrehozott vízemelkedést és azon körülményt, hogy a jégzajlásnak elég bő lefolyása van, tagadhatatlanul előnyösebb a soroksári dunaágnak most történt teljes lezárása,
