A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Boros Gabriella (ÉKTVF): Város épül – Kazincbarcika megalapítása és kialakítás során elvégzett vízimunkák

4 A leírásból is kitűnik, hogy a város a Sajó-folyó jobb partján, felnyúlva a Tardonapatak É-D-i irányú hosszú

völgyében települ meg. A Sajó-folyó a viszonylag

keskeny (kb. 3 km széles)

sík völgyben erősen

meanderezik, gyakran kiönt. „A településeink néprajzát

tanulmányozó Viga Gyula Néprajzi jegyzetek Kazincbarcikáról című munkájában szintén érinti a Sajót, Berente

1770-es urbáriumából említve, hogy "… az Sajónak gyakorta való áradásával

Réttyeinkben kiváltképpen, és az Zapor esők által meredekebb szöllő Hegyeinkben sok

károkat szenvedünk." Barcikát illetően Fényes Elektől idézi: "… a Sajó árjaitól sokat

szenved, úgy annyira, hogy áradások alkalmával, csolnakon kell az utczákon járni."

Papp Lajos 1936-ban így fogalmaz: "Itt 8-10 évvel ezelőtt még a lapályokon csak május-június hónapban lehetett szántani, addig pedig békák sokasága fülsiketítő

lármát csapott estétől reggelig… Mikor még a vasút nem épült fel, addig a víz sokszor

elöntötte Barcikát annyira, hogy lóháton, vagy csónakon… közlekedtek a

lakosok…".(Barcikai Históriás Online, IX. évf., 1998.) A Tardona-pataknak két jelentősebb balparti mellékvízfolyása van a Pincesoripatak és a Vécsetal-patak. A kétoldali meredek dombokból lefolyó vizeket a keleti oldalon a patak megfogja, de nyugat felől a

külvizek ellen védelem kell. A patak

torkolati szakasza kiérve a sík területre

szintén szélesen kanyargó nyomvonalon

haladt. Berenténél a Völgy-patak fut le a dombokról és köt be a Sajóba. A településszerkezetet jól mutatja ez a

1950-es évek vége felől származó térkép,

amelyen még az eredeti falvas betelepülés

látható, az építés ekkor még csak a Békeváros elnevezésű városmagra terjedt ki. 1

. ábra A város térsége a második katonai felmérés idején 2

. ábra Térkép 1958ból