A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

14. szekció: Vizes élőhelyek védelme - Tamási Enikő (EJF): Ártéri vizes élőhely-rendszerek rekonstrukciós tervezésének tapasztalatai Gemenc és Béda-Karapancsa példáján

Állomás neve: Észlelés kezdete: Bajai vízmérce 1878. 01. 01. Mohácsi vízmérce 1876. 01. 01. Szekszárdi (Dombori) vízmérce 1952 12. 27. A vízmércék szelvényében az észlelés kezdetétől állnak rendelkezésre vízállás észlelések, vízhozamméréseket

évente változó számban végeztek. A vízfolyás vízjárása ezen adatok alapján jól nyomon követhető. Tekintettel

arra, hogy a dombori vízmérce adatsora fele olyan hosszú mint a bajai, illetve a mohácsi adatsorok, valamint a

mércék olyan közel vannak egymáshoz, hogy a vízjárásukban nincs lényeges eltérés, ezért csak a bajai és a

mohácsi mércék adatsorát dolgoztuk fel részletesen. A mederhez kapcsolódó, vagy arról lefőződő mellékágakban vízállásészlelés nincs és nem is volt statisztikailag

értékelhető időhosszúságban. Szekszárd Baja Mohács L 1506,8 fkm 1478.7 fkm 1146,9 fkm A 189538 km

2 208282 km

2 209064 km

2 LNV (jeges) 1117 (1956. 3. 12.) 1037 (1956. 3. 13.) LNV (jégmentes) 914 (1965. 6. 19.) 976 (1965. 6. 19.) 984 (1965. 6. 19.) KÖV (20

08) 292 331 KÖV (1976/85) 108 136 KÖV (1931/40) 591 582 LKV (jeges) 22 1983. 11. 25.) 66 (1909.1. 6.) 74 (1909. 1. 6.) LKV (jégmentes) 50 (2003. 09. 12.) 51 (2003. 08. 31.) 60 (2003. 08. 31.) Megjegyzés: L - a vízfolyás torkolatától mért távolság km-ben A - a vízmérceszelvényhez tartozó vízgyűjtőterületnagyság km

2 -ben LNV - az észlelés kezdete óta mért legnagyobb vízállás KÖV - az időszak napi vízállásainak középértéke LKV az észlelés kezdete óta mért legkisebb vízállás A 3 vízmérce adatai közül a bajai és a mohácsi mércén észlelt vízállásadatok idősora több mint 100 éves. A

vizsgált terület súlypontjához a bajai vízmérce áll legközelebb, így a továbbiakban ezen adatsor elemzésével

foglalkozunk, mert a vízjárási jellemzők csak hosszú idejű adatsorokból határozhatók meg. A mohácsi vízmérce

adatsorára csak a fontosabb elemzéseket végeztük el. Az évi jellemző (évi minimum, évi középérték, évi maximum) vízállások időbeni változását mutatja az 1-2. ábra.

A változások szemléltetésére lineáris trendvonalat, valamit 2 - 25 éves mozgóátlagot számoltunk. Az ábrák alapján elmondható, hogy az évi kis és az évi középvizek trendje jelentős mértékű csökkenést mutat. A

csökkenés mértéke az elmúlt kb. 125 év alatt 1,6 m és 1,8 m között ingadozik. Más vizsgálatokból viszont tudjuk, hogy a Duna vízkészletében nem következett be lényeges változás, tehát e vízszintcsökkenés oka a meder

változása, egyrészt a kimélyülés, másrészt a meder vízvezető képességének változása. A vízállások jellemzőinek változási mértékét elemezve arra a megállapításra juthatunk, hogy az csökkenő

mértékű, de még nem befejezett. A következő évtizedekben is várható a közép és kisvizek enyhén csökkenő

mértékű süllyedése. E ténynek igen nagy jelentősége van a mellékágrendszer rehabilitációs stratégiájának kidolgozásakor, illetve a kezelési terv készítésében. Nem lehet arra számítani, hogy ezek a folyamatok

megfordulnak, mert a kiváltó okok (a folyószabályozási munkák végrehajtása és azok utóhatásai) nem szűntek

meg. Az évi nagyvizek adatsorára illesztett lineáris trendvonal is látszólag csökkenő tendenciát mutat. Ez azonban

csalóka, mert a 20-25 éves mozgóátlagot kiszámolva láthatjuk, hogy a mozgóátlag periodicitást mutat, amelynek

hullámhossza kb. 50 – 60 év. Az utóbbi évtizedekben a periódus leszálló ágán voltak a vízállások. Ennek

köszönhető az, hogy a trendvonal csökkenő tendenciát mutat. A kis- és középvizek csökkenő trendje, a nagyvizek vízszintes trendje a meder morfológiájának változását

mutatja. A kis és középvízi meder berágódik, ugyanakkor szélessége, de legalábbis vízszállító képessége

csökken, így a nagyvizek a mélyebben lévő középvízi meder ellenére lényegében azonos szinten folynak le. Ez