A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
13. szekció: Számítógépes modellek alkalmazása a vízgazdálkodásban - Szabó János Adolf (VKKI) - Illés Lajos (VIZITERV ENVIRON Kft.) - Lucza Zoltán (FETIKÖVIZIG): A Beregi árapasztó tározót terhelő nagyvizek gyakoriságának számítógépes modell-szimuláción alapuló elemzése
5 az évi maximumok statisztikájának jelentős különbsége. Más szavakkal: nem igaz, hogy a 100 évenként egyszer előforduló legnagyobb árhullámok hasonlítanak egymásra, és fordítva, a nagyvizek visszatéréséhez nem feltétlenül kell egy újabb 100 évet „kivárni”. Mindezekből az következik, hogy a 100 éves (ezáltal az 1%-s) visszatérésű árhullámok nem konstans érték, hanem eloszlások. A fentiek, valamint a tudomány és technika napjainkra kiforrott lehetőségeinek figyelembevételével alakítottuk ki azt a sztochasztikus modellkoncepciót, amellyel az 1.)-ben feltett kérdésekre kielégítő, tudományosan is alátámasztható választ tudunk adni. A szóban forgó koncepció elvi váza valójában egy nagyon egyszerű alapgondolaton nyugszik: „játsszuk le” a természet, ha nem is az összes, de legalábbis „megfelelően sok” reális értékkel rendelkező komponensének kombinációit feltéve, hogy a szóban forgó vízgyűjtő lefolyást alakító tényezői változatlanok. Ezt az alábbi, vázlatosan áttekintett lépésekben oldottuk meg: i. Első lépésként előállítunk az évszakokkal konzisztens hidrometeorológiai feltételek napi léptékű nagyon hosszú (mondjuk több, egymástól független 100 éves sorozatokat) szintetikus szekvenciáit azzal, hogy ezek statisztikus tulajdonságaik hosszútávon megegyezzenek a területre jellemző mért adatokból deriválható statisztikákkal (időjárás-generátor, lásd a 2.1-ben). 3. ábra: Az időjárás-generátor folyamának szemléltetése ii. Másodjára, egy kalibrált hidrológiai modell (lásd 2.2 -ben) segítségével a lefolyás szintetikus idősorát állítjuk elő, feltéve az i.-ben keletkezett hidrometeorológiai adatokat.
