A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

12. szekció: A vízjog időszerű kérdései - Dr. Báthori Mónika (KDVKÖVIZIG): A vízgazdálkodási törvény és a vízgazdálkodás jogharmonizációja

3 A tulajdonviszonyok megváltozása ellenére az 1964. évi IV. törvény egyes rendelkezései

lehetővé tették a vízgazdálkodással szemben támasztott érdekek érvényesítését. Az 1995. évi LVII. törvény 1996. január 1-től váltotta fel az 1964. évi IV. törvényt. E törvény alapját az 1885-ben kidolgozott alapelvek képezik. A törvény hatálya kiterjed: - a felszínalatti és a felszíni vizekre, a felszínalatti vizek természetes víztartó képződményeire,

illetve a felszíni vizek medrére és partjaira; - arra a létesítményre, amely a vizek lefolyási és áramlási viszonyait, mennyiségét, minőségét,

medrét, partját, vagy a felszínalatti vizek víztartó képződményeit befolyásolja, vagy

megváltoztatja; - arra a tevékenységre, amely az előző pontban említetteket befolyásolja vagy megváltoztatja; - a vizek hasznosítására, hasznosíthatóságuk megőrzésére és a vízkészletekkel való

gazdálkodásra; - a vizek megismeréséhez, állapotuk feltárásához szükséges mérésre, adatok gyűjtésére, feldolgozására, szolgáltatására és felhasználására, valamint a vizek állapotának értékelésére,

kutatására; - a vízkárok elleni védelemre és védekezésre, - az előzőekben megjelölt tevékenységeket folytató természetes és jogi személyekre, ezek jogi

személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságaira. Ez egy olyan törvény, amely az 1964. évi IV. törvényhez képest csökkenti az állami

szerepvállalást, meghatározza az állami és önkormányzati feladatokat, miközben rendezi a tulajdonviszonyokat. Megteremti a vízi közművekkel végzett tevékenységek törvényi szintű szabályozását, úgy,

hogy a vízi közművek működtetésére új formákat vezet be. (koncesszió) Hatósági feladatok terén a vízügyi hatósági jogkör gyakorlása körében a vízügyi felügyelet

nem lehetőség hanem kötelezettségé vált és kiegészült a vízgazdálkodási bírság

jogintézményével. A hatósági jogkör szorosan illeszkedik az államigazgatósági eljárásról

szóló többször módosított 1957. évi IV. törvény rendelkezéseihez. Bekerült az elvi vízjogi engedély a vízjogi engedélyek kategóriájába. Leszűkíti a vízvezetési szolgalmi jog alapításának a lehetőségét csak közcélú vízi létesítmény esetére. Különleges védelmet biztosít a felszín alatti vizeknek, érvényesíti azt a környezetvédelmi célt,

hogy minden beavatkozást csak az ökológiai viszonyok káros megbontása nélkül

valósulhasson meg. A vízgazdálkodási társulatok törvényességi felügyelete a gazdasági társaságról szóló törvény

hatálya alá került. A vízgazdálkodási törvény IX. fejezete emelte korszerű formában törvényi

szintre a társulati jogállást. A vízgazdálkodást érintő stratégiai döntések előkészítésére társadalmi szervezet került

létrehozásra.