A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
11. szekció: Vízügyi kommunikáció - Zsebők Lajos (FEJÉRVÍZ): Mit tehetünk csapvíz ügyben?
6 megkerülhetetlen, kényszerítő erejű érveket tartalmaz -, létrejön a meggyőzés, ami akár tartós is lehet. Ha azonban az érvek gyengék, a gondolkozás ellenérvek felsorakoztatásához vezet, és pontosan fordított a hatás, az üzenettel szemben negatívan vélekedünk. (Meg kell jegyeznünk, hogy valamennyi, számunkra fontos területen nem rendelkezhetünk az ellenérvek közvetlen, tanulásunk, tapasztalásaink alapján begyűjtött ismeretével. Egész egyszerűen elképzelhetetlen, hogy mindenről saját forrásból tudjunk, saját tapasztalattal rendelkezzünk. Itt jön segítségül (néha inkább nem segítségül) a társas ráhatás, amikor környezetünkben élők tapasztalatait is beépíthetjük. De nem csak közvetlen tapasztalásait, hanem a médiából szerzett ismereteit és mindezek alapján formált véleményeit is. Ez a terep a közös véleményformálás terepe, ahol a saját tapasztalat, a mások tapasztalata, a magunk által és a többiek által vett és értékelt médiaüzenetekből kijön, kijöhet egy értékelés, mely álláspontunkká érlelődhet.) A harmadik eshetőség, hogy valaki nem tesz erőfeszítést a gondolkodásra, hogy valamely üzenetet megfejtsen, sőt a képességekkel sem rendelkezik, de maga a dolog, melyhez az üzenet kapcsolódik fontos számára és általánosságban szokott és tud is ilyenről (egy bizonyos szinten) gondolkodni. Ilyenkor a befogadó (a fogyasztó) gondolkodását nem az üzenet érvei, hanem a már korábban meglévő nézetei, attitűdjei befolyásolják. Ha ez az attitűd pozitív volt, akkor a pozitív üzenet ezt erősíti, ha negatív volt az attitűd, lehet akármilyen pozitív az üzenet csak az attitűd negatív vonása erősödik. A témakörhöz kapcsolódó attitűd viszont jórészt a sajtó, a média által létrehozott virtuális mezőhöz illeszkedik, mellyel szemben állhat, vagy melyet éppen erősíthet a dolgok közvetlen tapasztalata és a társas ráhatás. Végül, ha a fogyasztó nem tud erőfeszítést tenni a gondolkodásra, a mérlegelésre (sem egy konkrét üzenettel, sem pedig általános szinten), mert nincsenek meg a képességei hozzá, de mégis az adott helyzet miatt véleményt kell formálnia, külső, az üzeneteken és a témakörön kívüli támpontok után nyúl. Ilyen, az ítéleteket befolyásoló támpontok lehetnek, hogy az üzenete(ke)t szakértő, vagy kedvelt ember mondja – e, hogy hányszor ismétlődik, általános beállítódásunknak megfelel – e, és mások általában elfogadják – e? Ez egyébként az attitűdváltozás mellékútja, melyre a médiának az előző eseteknél is sokkal nagyobb ráhatása van. Ez esetben már a saját tapasztalás nem számít, a társas ráhatás is csak egyoldalúan működik.
