A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
10. szekció: Vízépítés - Sali Emil - Szakai Ákos (FÖMTERV Zrt.): A Budai Duna-parti főgyűjtőcsatorna tervezése és építése
6 többsége szintén egyesített rendszerű hálózattal rendelkezett, míg a községek többsége csatornázatlan volt. Egyedül a Wekerletelep rendelkezett elválasztott rendszerű hálózattal. Nagy-Budapest létrehozását követően 1960-ra készült el a főváros csatornázásának távlati terve, amely meghatározta az egyesített és elválasztott rendszerrel csatornázandó területeket. Ahol adott volt a befogadó (Rákos-patak, Szilas-patak) és a domborzat is lehetővé tette, ott elválasztott rendszerű hálózat kiépítését határozták el, úgy, hogy a szennyvizeket a korábban létesült egyesített rendszer fogadja, míg a csapadékvizeket valamelyik kisvízfolyásba vezetik. Az 1950-ben Budapesthez csatolt csatornázatlan települések többségében tehát elválasztott rendszerű hálózatra tettek javaslatot, és a későbbiekben is ennek megfelelően folyt a megvalósítás. Az azóta készült hosszú távú tervek sem vetették fel a csatornázási rendszer teljes körű átalakítását. 3) A hatósági előírás szerint a főgyűjtő vízgyűjtő területére kellett volna az elválasztott rendszer kialakításának hosszú időtávú koncepciótervét elkészíteni. A vízgyűjtő terület tartalmazza pl. a teljes I. kerületet is (Budai vár, Víziváros), ahol a sűrűn beépített területek szűk közterületein egy új (szennyvíz)csatornahálózatot létesíteni – ismerve a meglévő közműhelyzetet is – szinte lehetetlen teljes átépítés nélkül (ráadásul nagyon sok esetben ingatlanon belül is el kell végezni a szétválasztást). A vízgyűjtő területen kb. 800850 km szennyvízcsatornát kellene építeni a követelmény kielégítéséhez (feltételezve, hogy az egyesített rendszerű csatornákat csapadékcsatornává minősítik). Az egyesített – elválasztott csatornázási rendszer kérdésköre Budapest esetében Mivel az utóbbi években – egyes tervezői körökben és hatósági oldalról – többször felmerült annak igénye, hogy Budapesten a meglévő egyesített rendszerű hálózatot részben vagy egészében elválasztott rendszerűvé kellene átalakítani, érdemes elgondolkodni, hogy milyen érvek, ellenérvek ütköztethetők a kérdéskör vizsgálatánál. Természetesen mindig feltettük a kérdést, hogy miért válasszuk szét a meglévő és viszonylag jól működő egyesített rendszerű hálózatot. Meggyőző, egyértelmű választ soha nem kaptunk, de általában a környezet érdekeit emlegették, szóba került még a meglévő hálózat tehermentesítése, valamint az, hogy az elválasztott rendszer „korszerűbb” mint az egyesített rendszer. Az alábbiakban összefoglaljuk azokat az indokokat, amelyekre hivatkozni szoktak az elválasztott rendszer „hívei” illetve az erre adott – remélhetőleg szakmai szempontból védhető – megfontolásainkat. a. Elválasztott rendszer esetén a környezet egyes elemeinek (felszíni, felszín alatti vizek és talaj, levegő) terhelése csökken. A felszín alatti vizek és a talaj (földtani közeg) védelme szempontjából közömbös a csatornázás rendszere, feltéve, hogy a csatorna jól (vízzáróan) van megépítve, azaz az ex- és infiltráció minimális (megjegyzendő, hogy Budapest csatornahálózatára inkább az infiltráció a jellemző, ezért a szennyezőanyagok kiszivárgása nem jellemző, de nem kizárt). A felszíni vizek védelme szempontjából érdekes a kérdés, hogy melyik rendszert kövessük. Az nyilvánvaló – de sajnos Budapesten konkrét mérésről nincs tudomásunk –, hogy a tető-, út- és járdafelületekre lehulló csapadékvíz ezen felületeket (a csapadék intenzitásának függvényében) lemossa, és amit magával tud ragadni, feloldani azt a közcsatornába juttatja, legyen ez falevél, kutyaürülék, cigarettacsikk, olaj, ólom, higany (nehézfémek), por, homok stb. Mindezen anyagok közvetlenül befogadóba juttatása – természetesen bizonyos határérték felett – jogszabályba ütközik. Ezen anyagok akkor is a közcsatornába jutnak, ha elválasztott a rendszer és akkor is, ha egyesített. Mindez azt jelenti, hogy ha ezen anyagok határérték felett
