A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
10. szekció: Vízépítés - Dr. Rátky István (BMGE): A Kisdelta és a Mályvádi árvízi szükségtározók vízbeeresztő műtárgyainak tervezése
RÁTKY - 13 - Kisdelta korszerűsítése A 9.ábrán adtuk meg a terület digitális terepmodellje segítségével előállított fenékszintek et („domborzati térképet”). Az ábrán jól láthatók a Fehér-Körös középvízi medrének alacsonyabb fenékszintjei (kék, sötétkék), a meder felé lejtő hullámtér, a magas határoló töltések ( piros), a tervezett bordák (alvízi oldalon sárga, felvízi oldalon bordó színű), és a szárnyfalak v onalazása, csökkenő magassága. A modell bearányosítása Egy numerikus modellt megfelelő bearányosítási paraméterek megadásával kell alkalmassá tenni arra, hogy a modell által pontosan le nem írható az aktuális áramlási, hidraulikai feltételtől függő jelenséget a gyakorlat számára elfogatható pontossággal közelítse. A szakmában ismertek olyan módszerek, szabályok, amelyek alkalmazása esetén egy hidraulikai jelenség és az azt számító numerikus modell adta eredmények összhangját bizonyítani lehet. Az alábbiakban többféle módszert mutatunk be az eredmények megbízhatóságának igazolására. Ezt azért kellett tennünk, mert egyik összehasonlító adat sem elégíti ki a bearányosítás azon feltételét, hogy közvetlen természetben történő mérésből származik. A paraméterekre i rodalmi adatok nem álltak rendelkezésre, és ahogy már említettük – tudomásunk szerint – a hazai vízépítésben egy műtárgy közvetlen környezetében ez az első alkalmazása egy 2D num erikus modellnek. Tehát különösen fontosnak tartjuk a felhasználókat meggyőzni a mod ell adta eredmények megbízhatóságáról. Még meg nem épült műnél nem alkalmazhatjuk a bearányosítás klasszikus módját, múltbeli jelenség mért eredményei alapján történő bearányosítást. A paraméterek megfelelő megvál asztását azzal tudjuk igazolni, hogy összehasonlítjuk az adott vízemésztés esetén a 2D modellel számított felvíz szintet és az 1D számításból, fizikai modellen végzett mérésekből, valamint az elméleti hidraulikai számításokból kapott eredményekkel. Itt az sem járható út (ami az 1D modellnél), hogy irodalmi adatok, fedettség, burkolat típusa alapján becsüljük meg a bearányosítási paramétereket. Az ilyen irodalmi adatok szigorúan a Chèzy-féle összefüggésen alapuló (permanens egyenletes) vízmozgásra érvényesek. Az itt előf orduló nagyon nagy sebesség- és mélység-gradiensek, valamint az erős turbulencia miatt e zeket nem lehet mechanikusan alkalmazni. 1D modellel történt számítások alapján a Kisdelta-szükségtározó beeresztőműtárgyának v ízemésztése és felvíze, mértékadó feltételek esetén (1.táblázat: Z küszöb =87,60 mB.f.; tábla magasság 5,3 m; 4 Nyílás; nyitás MÁSZ-0,5 m) Q max,Trz =281 m 3 /s , Z felvíz = 91,01 mB.f. 2D számításoknál a határfeltételekkel előírtuk (biztosítottuk), hogy a műtárgyon 280 m 3 /s áramoljon át. A megvalósításra ajánlott változatnál Q max,Trz = 280 m 3 /s, Z felvíz = 90,96 mB.f. Látható, hogy 2D modellel számolt vízszint 5 cm hibahatáron belül megegyezik az 1D modellel kapott szinttel. A második ellenőrzési lehetőség, fizikai modell mérési eredményeivel való összehasonlítás. A Kisdelta-szükségtározó beeresztőműtárgyára készített torzítatlan (λ=40) fizikai modellnél 2 80 m 3 /s vízemésztés mellett – alvízi visszahatás nélküli esetben – Z felvíz =90,83-90,85 mB.f. értéket mértek (Vízmérleg-VKKI 2010). Eltérés a 2D modellel számolt és a fizikai modellben mért felvízszintek között 11-13 cm. Figyelembe véve, az elkerülhetetlen mérési pontatlanságokat (a modellben pl. 1,0 mm vízszintlengés vagy pontatlan leolvasás, 4 cm eltérést jelent a valóságra átszámítva), és azt, hogy a fizikai modellt sem lehetett bearányosítani, ekkora eltérés nem meglepő. A fizikai modellel kapcsolatban lehetőségünk volt a sebességeloszlások
