A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
10. szekció: Vízépítés - Péter Gábor Zoltán - Dr. Tóth László (Mélyépterv Komplex Zrt.): Nagyátmérőjű nyomócsövek Duna alatti átvezetése
4 3. A PARTI AKNÁK KIALAKÍTÁSÁNAK KONCEPCIONÁLIS ALAPKÉRDÉSEI Az előzőekben röviden bemutatott mélyvezetésű szakaszok mind szerkezeti, mind építéstechnológiai szempontból koncepcionálisan azonos kialakításúak. A magassági vonalvezetés szempontjából döntő volt a nyomócsövek egyirányú lejtési követelménye a mélyvezetésű szakaszok esetenkénti tisztíthatósága érdekében. A kívánatos hosszirányú eséseket úgy kellett megválasztani, hogy az építés idején a kiscelli agyagban a csőtető fölött a jellemzően 5 m-es takarás rendelkezésre álljon. A geotechnikai szakvélemények nem zárták ki az esetleges homokerek meglétét, melyek a sajtolás közbeni vízbetörés kockázatát jelentették. A két mélyvezetésű nyomócső 4.50 m-es tengelytávolsága mellett alakulhatott ki a biztonságos átboltozódás. A mélyvezetésű szakaszok eltérő hossza, illetve a két szóban forgó nyomvonalban meglévő talajrétegződési különbségek miatt a parti műtárgyak mélységei értelemszerűen egymástól eltérőek, amihez az aknák helyén mutatkozó geodetikus különbségek is hozzájárultak. A mélyvezetésű szakaszok végein kialakított aknák alaprajzi értelemben már egységesek. A jellemzően 12.0 m belső átmérőjű műtárgyak (B, illetve II. jelűek) az építés idején a sajtolás „indító aknájaként” funkcionáltak. A 8.0 m-es belméretű aknákba (A, illetve I. jelűek) érkeztek a fúrópajzsok, azaz ezeket lehetett „fogadóaknaként” kezelni. A 19.0-27.0 m jellemző mélységű aknák kialakítása nem szokványos feladat a Duna partjain mindenkori vízállások által megszabott talajvízviszonyok mellett. Igaz ez a megállapítás mind az építés közbeni, mind a végállapotra. Ez utóbbi eset azt jelenti, hogy az építés idején indító-, illetve fogadóaknaként szereplő műtárgyak természetesen végleges funkciót is kaptak. Értelemszerűen ezekben kellett megteremteni a felszín közeli és a mélyvezetésű nyomócsövek kapcsolatát, azaz azok függőleges szakaszait ezekben az aknákban kellett kialakítani. A nyomócsövek üzemeltetése során szükséges esetenkénti kiszakaszolásuk, de különösen az időnként szükségessé váló nyomócső tisztítások is megkívánták a különböző gépészeti elzáró szerelvények szakszerű elhelyezését, azok kezelhetőségét, szükség esetén cseréjét. A nagyátmérőjű vezetékek szerelvényei motorikus meghajtásúak, jelentős súlyúak, s nem utolsó sorban az irányváltozásoknál fellépő tengelyirányú erőket is fel kell venni a szerkezeteknek. Az aknák szerelhetőségéhez, a különböző szerelvények esetleges cseréjéhez, de legfőképpen a tisztítástechnológiai megoldás végrehajtásához autódaru szükséges, mely a műtárgy közvetlen környezetében térburkolat és megközelítő út kialakítását igényelte. A szerelvények függőleges mozgatása a közbenső födémek egymás fölötti nyílásain át lehetséges. A zárófödém nyílásainak könnyűszerkezetes lefedése részben ezzel magyarázható. A műtárgyakban elektromos kapcsoló berendezések és a bűzös levegő tisztítására alkalmas biofilter egységek is elhelyezkednek. Az előzőekben tömören vázolt gépészeti-funkcionális kérdések teszik érthetővé az aknák végleges szerepét, illetve magyarázzák a kétféle műtárgy következőkben részletesebben bemutatott szerkezeti megoldásait. Ez utóbbihoz elegendő az A és B jelűeket ábrázolni, mivel az A és I., illetve a B és II. jelűek analóg megoldásúak. 3.1. Az aknák építés közbeni állapota Az indító-, illetve fogadóaknák szerkezeti szempontból a sajtolás idején egymásba metsződő, fúrt, nagyátmérőjű cölöpökből álló, cölöpfalból lettek kialakítva (7. és 10. ábra). A cölöpöket alul a végleges vasbeton műtárgy alaplemeze, felül pedig egy vasbeton körgyűrű tartó támasztja meg (4. ábra). A felül nyitott műtárgyat a szak-kivitelező BRK Speciális Mélyépítő Kft. alvállalkozója (Taupe Kft.) tervezte a Társaságunkkal történt együttműködésben. A tervezett megoldás érdekessége, hogy az egymásba metsződő fúrt cölöpök mélysége kétféle.
