A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

2. szekció: Hajóutak fenntartása, a Folyami Információs Rendszer bevezetése - Dr. Kovács Péter - Dr. Vasvári Vilmos - Szakács Zsuzsanna (KDVKÖVIZIG): Az RQ-24 típusú radaros vízhozammérő berendezés Ipoly-Balassagyarmat állomáson végzett próbaüzemének tapasztalatai

2 után Tésa térségében déli irányba fordul. Szobnál torkollik bal oldalról a Dunába, annak 1708,2 fkm-ében. Az Ipoly teljes hossza 254 km. (Kabay, 2007) Az Ipoly vízgyűjtőterülete változatos felépítésű, középhegységi terület. A forrásvidék a

z Északnyugati-Kárpátok belső vonulatában, a kristályos és metamorf kőzetekből felépülő G

ömör-Szepesi-Érchegység nyugati részén helyezkedik el, míg a jobb parti (szlovákiai) vízgyűjtő további részét a vulkanikus eredetű Selmeci-hegység vonulatai alkotják. A közéjük é

kelődő kisebb medencékhez (Selmeci-, Losonci-, Füleki-medencék) lealacsonyodó dombvidékek is csatlakoznak (Korponai-erdő). A jobb parti, magyar vízgyűjtőt a töréses, p

ikkelyes, takaróredős szerkezetű Északi-középhegység résztájai közül a vulkanikus eredetű B

örzsöny és Cserhát, illetve a Nógrádi-medence alkotja. A területet túlnyomórészt impermeábilis kőzetek (andezit, slír, agyag, vályog) építik fel. 1. ábra: Az Ipoly vízgyűjtőterületének elhelyezkedése Szlovákiában és Magyarországon Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ipoly Az Ipoly végig folyóteraszokkal kísért völgye medencék sorozatából épül fel, melyeket eróziós küszöbök választanak el egymástól. Ilyen eróziós küszöb alakult ki Ráróspusztánál, Hugyagnál, Ipolyságnál (Šahy), Ipolyvisknél (Vyškovce nad Ipl’om) és Ipolydamásd térségében. Ezeken a helyeken a völgy összeszűkül, míg a közöttük lévő m

edencékben akár több kilométert is elérhet a folyó hullámterének szélessége. Az Ipoly esése jelentős, Balassagyarmattól a torkolatig tartó alsó szakaszán is még 32 cm/km. Az Ipoly vízgyűjtőterületének éghajlata hűvös: nyara mérsékelt, tele zord. Az évi m

aximális hőmérséklet 32-33 °C, a minimum pedig -17 – -18 °C körül alakul. Csapadékviszonyai az erős domborzati tagoltság következtében változatosak: a magasan fekvő területek sokévi átlagos csapadék értéke 800 mm/év feletti, míg a vízgyűjtő a

lacsonyabban fekvő részein 600 mm/év körül alakul. A

z Ipoly vízjárása szélsőségesnek tekinthető. Az évenként lefolyó vízmennyiség i

ngadozásának mértéke több mint 1:7. Az előforduló legkisebb és legnagyobb vízhozamok a

ránya egy-egy esztendőn belül az 1:200-at is meghaladhatja, több évre vonatkoztatva elérheti az 1:1000-et is. Mellékvízfolyásain ezek az értékek még nagyobb szélsőségeket mutatnak, h

osszantartó szárazság idején ki is száradhatnak. Az Ipolynak két árvize van: a hóolvadás utáni tavaszi (március), mely egybeesik befogadója, a Duna árvizével, és a nyári esőzések h

atására kialakuló kora nyári, amely a Duna nyári árvize után jelentkezik. Az utóbbi években egyre gyakrabban mutatkoznak gyors lefolyású téli árvizek is az Ipolyon, melyek a délnyugat felől betörő mediterrán ciklonok hatására hirtelen elolvadó hóta

karóból alakulnak ki. Kisvizei általában augusztus-szeptember hónapokra esnek. (Kabay, 2007) Az Ipoly vízgyűjtő vízrendszerét (2. ábra) sűrűn, legtöbbször egymással közel p

árhuzamosan elhelyezkedő völgyeken futó számos kis vízfolyás alkotja, melyek közül alig néhány rendelkezik 200 km

2 feletti vízgyűjtőterülettel, 500 km

2 nagyobb terület vizeit