A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Dr. Clement Adrienne (BME): Felszíni vizek minősége és terhelhetősége: a vízminőség-szabályozás új feltételrendszere a VKI tükrében
4.2 A kiinduló állapot és a szükséges terhelés csökkentés meghatározása A számítás első lépése a kiinduló állapot meghatározása. A terhelések meghatározása során két irányból indulhatunk el: a vízgyűjtőn lévő forrásoktól vagy a vízben mért koncentrációkból számított anyagáramokból. Tekintettel arra, hogy a vízgyűjtő oldaláról megbízható mérés (vagy becslés) igazából csak a pontforrások esetében állhat rendelkezésre, a gyakorlat szempontjából érdemes a kettő kombinációját alkalmazni. Ebben az esetben a számítás lépései az alábbiak (5. ábra): 1. A vízgyűjtőn rendelkezésre álló vízminőségi és vízhozam észlelési adatokból a monitoring állomásokra számítjuk az anyagáramokat, legalább a minősítés szempontjából reprezentatívnak tekinthető időszakra (esetünkben minimum egy éves átlag). 2. Szakaszonként becsüljük az átviteli tényező értékét (vízminőségi modellel, egyszerűbb esetben a távolság függvényében, exponenciális L 1 L 2 L 3 L 4 L 111 L 211 L 11 L 12 L 21 L 22 L 31 L 3 = (L 4 + L 31 + ΣE 3 ) a 3 L 21 = (L 22 + L 211 + ΣE 21 ) a 21 L 2 = (L 3 + L 21 + ΣE 2 ) a 2 L 11 = (L 12 + L 111 + ΣE 11 ) a 11 L 1 = (L 2 + L 21 ) a 1 L i –mért terhelés(anyagáram) –ellenőrzési pontok E i –vízgyűjtőről származó terhelés (emisszió) E 2 E 3 E 11 E 21 a i –átviteli tényező(1-a= visszatartás a mederdebebn)n L 1 L 2 L 3 L 4 L 1 L 2 L 3 L 4 L 111 L 211 L 111 L 211 L 11 L 12 L 21 L 22 L 31 L 11 L 12 L 21 L 22 L 31 L 3 = (L 4 + L 31 + ΣE 3 ) a 3 L 21 = (L 22 + L 211 + ΣE 21 ) a 21 L 2 = (L 3 + L 21 + ΣE 2 ) a 2 L 11 = (L 12 + L 111 + ΣE 11 ) a 11 L 1 = (L 2 + L 21 ) a 1 L i – mért terhelés (anyagáram) –ellenőrzési pontok– ellenőrzési pontok E i –vízgyűjtőről származó terhelés (emisszió) E 2 E 3 E 11 E 21 E 2 E 3 E 11 E 21 a i – átviteli tényező (1-a = visszatartás a mere) 5. ábra: Terhelés meghatározása a mederben lebomlást feltételezve). mért anyagáramok segítségével 3. A mért anyagáramokat az átviteli tényezővel visszaosztva, felülről lefelé haladva a hatásokat összegezve göngyölítjük az anyagáramokat és becsüljük az egyes szakaszokhoz tartozó részvízgyűjtő terhelését. 4. A diffúz terhelés meghatározásához a 3.-ban kiszámított szakaszonkénti terhelésekből levonjuk a részvízgyűjtőkre összesített, pontforrásokból származó terhelést. Az ábra alapján a mederbeli anyagáramok: L i = ⎜ ⎜ ⎛ L i+1 + ∑ L im + ∑ E ij ⎟ ⎟ ⎞ a i ⎝ mj ⎠ ahol: L i – Anyagáram az i-dik ellenőrzési ponton m – mellékfolyók száma az i-dik szakaszon E – az i-dik szakaszt érő vízgyűjtő eredetű terhelés (emisszió) j – emissziós források száma az i-dik szakaszon a – az i-dik szakaszon érvényes átviteli tényező Az i-dik szakasz emissziója: p p npnp np E i = ∑ L k α k + ∑ L n α n L n =l n A n kn ahol: L p – pontszerű szennyezőforrás (t/év) α p – pontszerű forrás transzmissziós tényezője (-) L np – diffúz szennyezőforrás (t/év) L – fajlagos területi terhelés (t/ha,év) A – a fajlagos terheléshez tartozó vízgyűjtőterület (ha) α np – diffúz terhelés transzmissziós tényezője (-), (1-α = visszatartás a vízgyűjtőn)
