A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Fuchs Nóra, Szent László ÁMK, Kalocsa Béla, Tallér Mihály, ADUKÖVIZIG: A Garai Sóstó vízháztartásának vizsgálata és optimalizálása
A GARAI SÓSTÓ VÍZHÁZTARTÁSÁNAK VIZSGÁLATA ÉS OPTIMALIZÁLÁSA FUCHS NÓRA 1 – KALOCSA BÉLA 2 – TALLÉR MIHÁLY 2 1 - Szent László ÁMK Vízügyi Szakközépiskola, 2 - ADUKÖVIZIG Bevezetés Dolgozatunk témája, a Gara községtől nyugatra elterülő, Natura 2000 hálózat részét képező terület, a Garai Sóstó vízháztartásának vizsgálata. A Sóstó az Igali gravitációs főcsatorna vízgyűjtőjén helyezkedik el. Régebben az Igali gravitációs főcsatornából átfolyással nyerte a vízét. Az elmúlt évtizedekben azonban jelentős szélsőségek alakultak ki időjárásunkban, amelyek befolyással voltak a terület vízháztartására, valamint jelentős mesterséges beavatkozás is történt a befogadó Igali gravitációs főcsatorna vízgyűjtőjén. Ezen viszonyok hatásának vizsgálatát végeztük el, különös tekintettel a Garai Sóstó vízgyűjtőjére koncentrálva. A vizsgálat része a Garai Sóstó és az azt tápláló Igali gravitációs főcsatorna vízgyűjtőjének hidrometeorológiai helyzetértékelése, feltárása és vízháztartási vizsgálata. Tágabb értelemben a Garai Sóstó, mint vizes élőhely, növény és madárvilágának bemutatása. Célunk volt, hogy a vizsgálatok eredményei ismeretében eldönthető legyen, hogy szükséges e valamilyen mértékű beavatkozás annak érdekében, hogy a terület természeti értékeit megőrizzük. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 23. § (2) bekezdése alapján: Szikes terület lévén a tó ex-lege védett, vagyis országos jelentőségű védettséget élvez. Fontos, hogy a vízgazdálkodás, a természet-és a környezetvédelem érdekeit összhangba kell hozni a kistérség gazdasági és társadalmi érdekeivel. Az egyik cél jelenleg a Garai Sóstó vízgyűjtőjéhez tartozó terület változatos madárvilágának megtartása, élőhelyének biztosítása, optimalizálása. A terület alkalmas lehet erre, hiszen mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, jelenleg főleg kaszálóként és legelőként hasznosítják. Ez a művelési mód összhangba hozható az időszakos elöntésekkel, és az élővilág igényeivel. AZ IGALI GRAVITÁCIÓS FŐCSATORNA VÍZGYŰJTŐJÉNEK BEMUTATÁSA Földrajzi áttekintés Az Igali gravitációs főcsatorna vízgyűjtőjének területe 297 km 2 . Délen, néhány kilométer hosszon, az országhatár, északon az Illancs dombság déli irányú nyúlványaként fellelhető homokos gerinc, (Baja-Homokváros-Mátéházapuszta), keleten a Kígyós vízgyűjtője, nyugaton pedig az Észak-bácskai Hátság nyugati, Ferenc-tápcsatorna mentén húzódó talpvonala határolja. A vízgyűjtő területének átlagos tengerszint feletti magassága 100 m. Legmagasabb az északi, – Mátéházapuszta és Mátéháza – körzete, ahol eléri a 140 m-t. Felszíne a Kígyós vízgyűjtőjéhez nagyon hasonlít. Az északi homokos gerinc a legmagasabb, majd déli irányba fokozatosan lejtve a torkolat térségében alig haladja meg a 85 métert (legmélyebb része 83-84 mBf). A felszín hullámos, helyenként buckás. A több kilométer hosszúságú és néhány száz méter széles buckák általában nem haladják meg, az 5-10 m vastagságot. A vízrendszer legalsó mély fekvésű és egyben szivattyúzott területe természetföldrajzi szempontból – morfológiai és talajtani viszonyai miatt is – már a Duna-menti síksághoz tartozik.