A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - dr. Rákosi Judit, ÖKO Zrt.: A VKI célkitűzéseitől való eltérés (derogáció) gazdasági indoklásának lehetőségei

• Ha az intézkedések állami, önkormányzati költségvetési igénye meghaladja az ország, illetve az önkormányzatok lehetőségeit (finanszírozási-támogatási korlát) Ha az intézkedések költségeit nem az okozók fizetik, jelentősen sérül a szennyező fizet-elv. A szennyező fizet elv alkalmazása a szabályozás során megfelelő módszer arra, hogy egy gazdasági tevékenységből fakadó hatást a hatást okozó tevékenységhez lehessen kapcsolni, ami a probléma megoldásának első szükséges lépése. Ugyanakkor a piaci működés és az állami szabályozás tökéletlenségéből adódóan az elv érvényesítéséből fakadó teher megfizetésének helye és a többlet terhet megfizetők köre el fog térni egymástól. A mérték különböző lehet, de a különbség mindenképpen figyelembe veendő a tekintetben, hogy egy, a gazdasági szereplőket terhelő szabályozási elem többé-kevésbé továbbhárítható, ami végső soron a lakosság terheihez is hozzájárul. Ennek a továbbhárításnak számos lehetősége van. Ebből adódóan a megfizethetőség értékelése nem annak a specifikus kérdése, hogy mit bír el a mezőgazdaság vagy az ipar, hanem általánosabban az, hogy a társadalom (lakosság és gazdaság együtt) mennyi pénz kifizetését engedheti meg magának a környezet javításáért. A megfizethetőségi értékelés során az intézkedések megvalósításának költségét viszonyítani kell a megvalósítás érintettjeinek teherviselő képességéhez. A megfizethetőségi kritériumokat egyrészt érdemes lenne országos szinten kell meghatározni és az intézkedési programok előzetes tervei alapján. Meg kellene határozni a GDP azon %-át, amit a nemzet hajlandó megfizetni a víz ökológiai minőségének a javításáért azon felül, amit az alapintézkedések megvalósítása, mint például a városi szennyvízkezelés irányelv jelent. Ezt a számot egy keretszámként lehetne kezelni. Ezt a kiegészítő intézkedésekre jutó költséget területük vagy lakosságuk nagysága alapján hozzá lehet rendelni azokhoz a víztestekhez, melyeknél kiegészítő intézkedésekre van szükség a mezőgazdaságban vagy az iparban, vagy a településeken. Ez adhatna egy pénzkeretet, ami „rendelkezésre áll” a kiegészítő intézkedések megvalósítására minden egyes víztestnél. Ugyanakkor az aránytalan költségek nagysága változhat esetről esetre, területenként és időben is. Ezért célszerű egyes vízgyűjtők programjait is értékelni a különböző megfizethetőségi mutatók szerint. A gazdasági elemzés funkciója itt is alapvetően az információszolgáltatás a döntéshozók, és az érintettek számára. • A háztartások esetében -mivel az intézkedésről tudható, hogy mely településeket érint- számítható az egy háztartás átlagos jövedelméhez viszonyított nagyság. Ilyen típusú számítás leginkább a víz- és csatornadíjakra javasolható. A szükséges települési, illetve víztest szintű nettó jövedelem adatok az adatbázisban megtalálhatók. • Önkormányzatok esetében az önkormányzati intézkedések költsége, vagy a szükséges önerő viszonyítható az érintett terület éves önkormányzati kiadásainak nagyságához. A szükséges települési, illetve víztest szintű önkormányzati kiadási adatok megtalálhatók az adatbázisban. • Gazdasági szereplők esetén általánosan, vagy abban az esetben, ha egy ágazat érintettsége meghatározó az intézkedés megvalósítói között, akkor az ágazatra jellemző bruttó termelési értékhez, illetve ágazati GDP-hez viszonyítható az intézkedések költsége. Az ágazati bruttó termelési értékre, illetve GDP-re vonatkozó országos és részvízgyűjtő szintű adatok megtalálhatók a műszaki-gazdasági adatbázis gazdasági adatok részében az általános gazdasági adatok között. Kisebb területre vonatkozó elemzésnél egyedi vizsgálat és adatgyűjtés is szükséges lehet. • A központi költségvetésből megvalósítandó intézkedések esetén az érintett népességre eső központi költségvetési kiadás lehet a viszonyítás alapja. 6