A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

6. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Tolnai Béla, TOVA-Partner Kft.: Parti szűrés = a fertőtlenítés weini útja

4 / 5 Levonható következtetések A fertőtlenítés általános definíciójából következik, a hogy a fertőtlenítés nem feltétlenül „kórház-szagot” jelent, azaz – szemben az általános vélekedéssel -a fertőtlenítésnek nem egyedüli módszere a klórozás. A hatásmechanizmusok tekintetében a vázolt eljárások közel egyenrangúak és egymás kiegészítőinek

tekintendők. Ha a hálózati másodlagos szennyeződések kialakulásra (befertőződés veszélyére) fókuszálunk, úgy a klórozás és a tápanyaglebontáson alapuló biológiai szűrés közül az utóbbi az előnyösebb. Mindkét módszer esetében a

fertőtlenítést kiváltó tulajdonság a hálózatban együtt „utazik” a vízzel. A klórozás esetében azonban az elhalt

baktériumok is vízben maradnak, tápanyagul szolgálva a befertőződéskor a vízbe kerülő mikrobáknak. A hálózat lokális elfertőződése annak nyitottá váláskor következhet be. Nyitottá válik a hálózat csőtörésekkor, a

szivattyútelepeken karbantartáskor, a medenceterekben. stb. Annak oka, hogy az elfertőződés – víz okozta közegészségügyi probléma - csak ritkán következik be: az a víz tápanyag szegénységével, ill. annak stabilitásával van összefüggésben. Vízkezelési eljárások leggyakrabban fizikai-kémiai módon valósulnak meg. A Montanai Egyetem (USA) honlapján a következő kitétel olvasható [2]: Biofilmek használhatók arra is, hogy csökkentsük velük a szerves tápanyag koncentrációját vízben, ami egyben fertőtlenít is. Ha tehát a biofilmekben tápanyaglebontás a víz stabilitását vagy másképpen a befertőződés elleni védelmét

eredményezi, úgy a parti szűrésű, tápanyagszegény víz esetében, a Duna normál vízállása mellett nincs szükség klórozására. Kismértékű, biztonsági klóradagolás (max 0.2-0.3 mg/L) azonban indokolt lehet. Az 1. ábrán vázolt kísérlet eredménye szerint az is nagy biztonsággal kijelenthető, hogy parti szűrt,

tápanyagszegény víz UV besugárzása felesleges. Szükségtelen azért is, mert az UV fertőtlenítésnek nincs a

hálózatra kivetíthető a befertőződéssel szembeni kihatása. Az UV fertőtlenítésnek persze lehet és van szerepe a vízellátásban, de csak akkor, ha általa a klórozás mértékét csökkenthetjük. Kevésbé hatékony a parti szűrés szélsőséges vízellátás esetén. Azonban az éves óraszámra vetítve az árvízi és a

tartósan alacsony Duna vízállás időszaka rendkívül alacsony. Következésképp ezekben az időszakokban olcsóbb

kiegészítő fertőtlenítésként klórozni, hisz azt biztonsági okokból minimális mértékben amúgy is alkalmazzuk.

Az alapfertőtlenítést a parti szűrés ellátja, csak kevésbé ilyenkor hatékonyan. A parti szűréssel szemben nem jelent alternatívát a membrán-szűréses technológiai fokozatot magába foglaló mesterséges vízkezelés sem. Nemcsak azért nem, mert rendkívül drága eljárásról van szó, hanem azért sem, mert a mikroba eltávolításos hatásmechanizmus sem képes a hálózat irányába előre tekinteni. A hálózatba táplált víz

ez esetben nem volna tápanyag szegény, mikrobiológiai szempontból azt erősen klórozni kellene. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a „weini út” Budapest főváros vízellátás esetében nemcsak a lehető

legoptimálisabb, de az egyetlen járható út. Ezért nagyon fontos, hogy ezt a természeti adottságot a jövőben is

változatlan formában használjuk. A weini útról való letérés következményei A Fővárosi Vízművek történetében két olyan eseményt is találunk, amely nem a wieni utat igyekezett követni:  Az 1950-es évektől kezdődően Budapest vízfogyasztása abnormálisan kezdett el növekedni. A túlzott növekedés oka az volt, hogy a víznek nem volt piaci ára, így azt mind az ipari, mind a lakossági felhasználók pazarolták. A vízigények kielégíthetősége miatt újra felvetődött a felszíni víz tisztításának

kérdése. 1962-ra meg is épült a Nagy Felszíni Vízmű első üteme, amelyet 1968-as befejezési dátummal követett a második. Hiába volt beépítve a kor akkori legmodernebb technológiája a mesterséges eljárással a kutakból történő vízkiemeléssel szemben mintegy 10-szer rosszabb vízminőség volt csak előállítható [3]. A Nagy Felszíni Vízmű ezért csak a kútvízzel keverve működhetett és csúcsvízműként

használták. A Nagy Felszíni Vízmű megépítését ugyan a vízigények rapid növekedése váltotta ki, mégis a

„vegyész-lobby” térnyeréseként értékelendő és egyben egyértelmű letérési szándéknak kell azt

tekinteni. Mint az később kiderült rendkívül nagy árat fizettünk ezért.  A vízigények növekedése még az 1980-as évek elején sem állt meg. A vízmű vezetésének részbeni kicserélődésével újra teret nyert a „mesterséges irányzat” és a probléma megoldását a Nagy Felszíni

Vízmű jelentős kapacitásbővítő rekonstrukciójában látta. Alig készült el a rekonstrukció, a víznek piaci