A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Andó Mihály, dr. Fekete Endre, Vidács Lívia, Busa-Fekete Bertalan, ATIKÖVIZIG: Maros hordalékkúp állapotának és potenciális szennyezőforrásainak értékelése

Vízföldtan A víztest a Maros-hordalékkúpjának területén helyezkedik el, vízadó képződménye a homok és kavics. Felszín alatti vizeinek áramlási viszonyaira döntően a beszivárgási területek, azaz a negatív hidraulikus gradiens a jellemző, a regionális áramlás iránya ÉNy-i. Földtani szelvényében a negyedidőszaki képződmények, a pleisztocén folyóvízi üledékek ezen a területen nagyon jó vízadók, nagyon jó vízvezető képességűek, horizontálisan is és vertikálisan is mintegy 70%-ra tehető a gyakorisága a víztesten belül. Ezen képződmények közé települt az övzátony, és az ártéri fácies, melyek félig áteresztők a bennük található kőzetlisztes agyag, agyag rétegek miatt, melyek a negyedidőszaki képződmények vertikális vízvezető képességét rontják (20%). A Nagyalföldi Formáció félig áteresztő, vízvezető képessége horizontálisan a benne található kőzetliszt, homok, agyag, kavicsrétegek, agyagos és agyag-homok rétegek sűrű váltakozásából álló ártéri üledékek miatt gyenge. A vertikális vízvezető képessége szintén gyengének mondható. Gyakorisága 10%. Talajtakaró Az kialakult genetikus talajtípusok szempontjából az alegység homogén képet mutat, dominánsan két talajtípus jelenik meg, illetve azok altípusai. Az agrotopográfiai térkép adatai alapján a víztest területének nagy részén csernozjom talajokat találunk (mélyben sós csernozjom, mélyben sós alföldi mészlepedékes csernozjom, réti csernozjom), melyek közül a réti csernozjom és a mélyben sós réti csernozjomok fedik le a terület 80%-át. A területén csupán 3%-nyi a rossz vízháztartással rendelkező talajféleségek aránya, amelyek foltokban, az egykori vizenyős területek helyén találhatóak meg. Ezeken a területeken réti szolonyec és sztyeppesedő szolonyec talajokat találunk, amelyeknek jelentősége természetvédelmi szempontból kiemelkedő. Éghajlat Az alegység területének éghajlata meleg-száraz és a mérsékelten meleg éghajlatú területekhez tartozik. Az évi napsütéses órák száma kiemelkedően magas, 2000 és 2100 óra között változik, ami az országos átlagnál magasabb. Az évi középhőmérséklet 10,2–10,6 °C. Az évi csapadékösszeg 550–620 mm között változik, a Battonya környéki területeken magasabb csapadékösszegek jellemzőek. A sokéves átlagtól, vízhiányos időszakban, nagyobb mértékű eltérést is tapasztalhatunk, nagyobb aszály idején 10-15%-os csapadékhiány is előfordulhat. A Pálfai-féle besorolás szerint eddig előfordult aszályok alapján az erősen aszályos, nagyon erősen aszályos zónába tartozik az alegység. A belvíz-veszélyeztetettségi térkép szerint a hordalékkúp alacsonyabb térszínei közepesen veszélyeztetettek. A legmélyebb térszínek, melyek Battonya déli részét érintik, az erősen belvízveszélyes kategóriába tartoznak. A hordalékkúp magasabban fekvő területei mérsékelten, illetve alig kockázatosak, ezek a térszínek általában mentesülnek a belvízi elöntés alól. A téli félévben kialakuló hótakaró vastagsága átlagosan 18-20 cm, a hótakarós napok száma 28-35 között változik. Az uralkodó szélirány északi, ÉK-i, illetve déli, a szélsebesség átlagos értékei nem haladják meg a 3 m/s-ot. Vízrajz, vízhálózat A vízfolyások közül egy kivételével valamennyi befogadója a Maros, amely végül a Tiszába torkollik. A terület vízhálózata gyér a felszíni lefolyás csekély. A terület kelti felének lefolyási