A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

5. szekció: Területi vízgazdálkodás - Prof. dr. Várallyay György, MTA TAKI: A talaj szerepe az időjárási és vízháztartási szélsőségek káros hatásának mérséklésében

5 szélsőséges időjárású 2008. év során regisztrált legkisebb és legnagyobb havi

csapadékmennyiségekről. S ekkor még nem is szóltunk a lehulló csapadékmennyiség

intenzitásáról, formájáról, a hóolvadás körülményeiről, amelyek szintén nagyon változó

mértékben határozzák meg egy adott helyen egy adott időpontban (időszakban) a talaj

felszínére jutó csapadékmennyiséget (Magyarország Nemzeti Atlasza, 1989; OMSZ, 2005). A csapadékviszonyok szeszélyes változatossága a közelmúlt éveiben csak fokozódott: több

helyen és több esetben kéthavi csapadékmennyiség lehullott intenzív felhőszakadás

formájában egyetlen nap (sőt néhány óra) alatt, majd ezt kéthavi „csapadékszünet” követte. A téli – s a hirtelen tavaszi felmelegedés során gyorsan elolvadó – hó (ha volt egyáltalán)

természetesen nem „helyettesítheti” a hiányzó „arany-értékű” májusi esőt, csak az éves

csapadékmennyiséget „szépíti”! Hazánkban – elsősorban a Magyar Alföldön – éppen ennek a szélsőségekre hajlamos, nagy

és nehezen kiszámítható/előrejelezhető tér- és időbeli variabilitásnak van megkülönböztetett jelentősége. A lehulló csapadéknak emiatt ugyanis gyakran jelentős hányada vész kárba

felszíni lefolyás formájában, s okoz káros szedimentációt, belvizeket, fokozza az

árvízveszélyt. Sokszor csupán szerény hányada jut el a növényig, s adódik így zavar a

növények vízellátásában, van, vagy lenne szükség a hiányzó víz pótlására, illetve a káros

víztöbblet eltávolítására – esetleg ugyanabban az évben, ugyanazon a területen. A

csapadékviszonyokhoz hasonló nagy változatosságot mutatnak a potenciális párolgás adatai is

(Láng et al., 1983; Varga-Haszonits, 2003; Varga-Haszonits et al., 2006). A csapadék-párolgás összevetésekből levonható az a következtetés, hogy a Kárpátmedence alföldjeinek vízmérlege negatív (csapadék < potenciális párolgás), a vízmérleget a

medenceperemek felől a mélyebb részek felé irányuló felszíni lefolyás, szivárgás és talajvízáramlás tartja egyensúlyban. Ez viszont a felszíni és felszín alatti vizek, valamint a talaj

anyagforgalmában a felhalmozódási folyamatoknak kedvez, hisz az oldalirányból érkező

„víz” bizonyos koncentrációjú és ion-összetételű oldat, míg az elpárolgó víz (E, ET, T) ténylegesen csak H

2

O. Ez vezet azután az oldható mállástermékek fokozatos

felhalmozódásához „pangó” felszíni vizeinkben, felszín alatti vizeinkben és talajainkban

(Várallyay, 1985; 2004b). A Kárpát-medencei alföldekre a gyakori (s a jövőben várhatóan egyre gyakoribb) térben és

időben egyaránt nagyon változó vízháztartási szélsőségek a jellemzőek. Egyaránt nagy a – belvíz, árvíz és a túlnedvesedés veszély (Pálfai, 2005), illetve az – aszályérzékenység (Pálfai, 2007; Várallyay, 1988, 2007a, 2008a). Gyakran ugyanabban az évben, ugyanazon a területen. Jól mutatja ezt az aszály, ill. a belvíz

által fenyegetett régiók 6. ábrán bemutatott gyakori területi egybeesése. 6. ábra. Szélsőséges vízháztartási helyzetek Magyarországon