A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Nagy István, dr. Rákosi Judit, ÖKO Zrt.: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben figyelembeveendő, a felszíni vizek jó kémiai állapota eléréséhez megengedhető szennyezettségi szint (EQS) hazai szabályozásának előkészítése

• Az egyéb szerves anyagok (kloroform, DEHP, hexaklórbutadién, triklórbenzolok) esetében szintén számos potenciális forrás lehetséges, amelyek hazánkban is jelen vannak, azonban néhány meghatározó emisszióforrással nem kell számolni: ¾ Kloroform: közvetlen kloroform gyártás nincs, azonban a diklóretánból történő vinilklorid gyártás folyamán keletkezik. Oldószerkénti felhasználás lehetséges, illetve fontos emisszióforrás még a hűtővizek klórozása; ¾ Triklórbenzolok: a klórbenzolok hazai gyártása megszűnt, intermedierkénti felhasználása viszont lehetséges; ¾ Hexaklórbutadién: olyan nagyüzemi gyártás, amelynek során keletkezik (szénteraklorid, perklóretilén, triklóretilén) kizárható, de az ásványolaj finomítás során keletkezhet; ¾ DEHP: a PVC-ben lágyítószerként használatos, PVC gyártás van Magyarországon, illetve minden olyan tevékenység szintén jelen van, amelyben PVC fordul elő. 3.3. A diffúz terhelés vizsgálata A határérték túllépés - elsősorban a fémek illetve a növényvédő szerek esetében - nem vezethető vissza a pontforrások hatására, annak ellenére, hogy a fémeknél a tényleges emisszió feltehetőleg jóval nagyobb, mint ami az adatbázisokban szerepel. A mért koncentráció a háttér-koncentráció, és az erre addicionálódó terhelések eredőjeként alakul ki. Felmerült annak szükségessége, hogy megvizsgáljuk van-e reális esélye annak, hogy a fémeknél a talajok fémszennyezettsége okoz olyan szennyezést a felszíni vizeinkben, amely határértéket vagy esetleg még annál nagyobb koncentrációt eredményez. A növényvédő szerek tekintetében pedig arra kerestük a választ, hogy normál dózis alkalmazása mellett lehetséges-e hasonlóan határérték túllépés A fémeknél a számítások arra mutatnak rá, hogy a mért - esetenként határértéket meghaladó - koncentrációk származhatnak háttérterhelésből is, amelyhez képest a pontforrásoknak csak csekély szerepe van. Ha figyelembe vesszük, hogy a fémek esetében a határérték túllépések azokon a területeken jelentkeztek, ahol a talajszennyezettség magasabb az átlagosnál, továbbá a talajparaméterek is kedvezőtlenek (savanyú talajok, alacsony humusz illetve agyagásvány tartalom), akkor reális az a feltételezés, hogy a koncentrációk kialakulását a környezeti feltételek szabják meg elsősorban, és nem a közvetlen kibocsátások. Ezen állítás igazolására további adatokra és vizsgálatokra van szükség, azonban ennek potenciális lehetősége mindenképpen fenn áll. A peszticidek esetében több mérőponton, volt vagy AA-EQS vagy MAC-EQS túllépés, amely feltételezhetően diffúz szennyezés következménye. Magyarországon a növényvédő szer hatóanyag gyártás gyakorlatilag megszűnt, legfeljebb csak kiszerelés, formálás történhet. A korábbi növényvédő szereket előállító üzemek vagy megszűntek, vagy leállították a gyártást, így a túllépések oka feltételezhetően nem pontforrásból, hanem diffúz forrásból eredő szennyezéssel magyarázható. A DDT illetve lindán esetében - amennyiben a mérések megbízhatóak - a meglévő talajszennyezés, illetve egyéb használat okozhat túllépést, mivel ezek a növényvédő szerek már régóta tiltottak hazánkban. A növényvédő szerek másik csoportjánál feltételezhetően a mezőgazdasági felhasználás a szennyezés fő okozója, azonban ennek igazolása igen nehéz. Felvetődik tehát a fémekhez hasonlóan az a kérdés, hogy normál