A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

5. szekció: Területi vízgazdálkodás - Priváczkiné Hajdu Zsuzsanna, ATIKÖVIZIG: A belvíztározók kapacitásának vizsgálata az ATIKÖVIZIG működési területén

a vésztározók esetében számolhatunk a területek beépülésével, művelési ágának változásával. A „végső” megoldás a tározóterek kisajátítása lenne, ennek megvalósulására azonban nincs reális esély. Ezért a földhivatali bejegyzés mellett a kártalanítás és kártérítés hátterét kellene jogilag-gazdaságilag előkészíteni. ¾ Az üzemelési vízjogi engedélyezés folyamata már nem követhető a vizig számára, így az sem, hogy egy-egy tározó vízjogi engedélyezési eljárása során módosul-e az előírt belvíztározási kapacitás (ha van), vagy előírható lenne-e ennek kötelme. A vízjogi engedélyes helyzetet külön felülvizsgálat keretében az érintett KTVF-ek bevonásával el kellene végezni. ¾ A tározók esetében a „legsötétebb” a terület tulajdonviszonyai, mely a tározó tározási görbéjéhez (geodézia alapján) igazodóan megmutatná az érintett terület tulajdonosait. Ez az adat a földhivatali/kártalanítási kérdések rendezéséhez elengedhetetlen lenne! ¾ A vízminőségi kérdésekkel is foglalkozni kell! Általában –ha egyáltalán van érvényes engedély- a jelenlegi vízjogi engedély szerint a belvíztározáskor keletkező káreseményt a halastó üzemeltetője tűrni köteles mindennemű kártérítési igény nélkül. A mai társadalmi-gazdasági helyzetben nem helyénvaló ez a gondolkodás. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a vízminőségi gondok miatt az idegen tározóterek használata kockázatot rejt egy-egy belvízvédekezés során, a fellépő kártérítési igényekkel számolnunk kell. ¾ Új elvárásként jelentkezik a természetvédelmi igényeknek való megfelelés. Általában a természetvédelmi kezelési tervekkel kapcsolatos egyeztetések nem történnek meg. A természetvédelmi területek egyébként ma is fontos szerepet töltenek be a belvíztározásban. A jövőben ennek a tendenciának az erősödése várható, ha a vizes élőhelyek kialakítása során lehetőség lesz a belvízvédelmi érdekek megvalósítására is. A tárgyalt vizsgálat nem foglalkozott a csatornák kapacitásvizsgálatával, ill. azok teljesítőképességének vizsgálatával, eredményei csak rész-eredményeknek tekinthetőek. A teljesítőképességet és a rendszereket érő terhelések összevetésével határozható meg egy-egy belvízrendszer fejlesztési igénye, avagy annak meghatározása, hogy a térségben jelentkező többlet-terhelés igényel-e fejlesztést, vagy sem. Az időszakonként, rendszeresen végzett vizsgálatok pénzt és szakembert igényelnek, melyre az igazgatóságok manapság nemigen tudnak áldozni. Azonban a fent vázolt, legalább becslésen alapuló rendszeres ellenőrzés feltétlen indokolt a belvízvédekezés reális alapokon történő megvalósításhoz! Ezúton köszönöm meg a szakaszmérnökségeken dolgozó kollégáknak és Batta Emese kolléganőnek, hogy a tározóterek felülvizsgálatában közreműködtek. IRODALOM ATIKÖVIZIG belvízvédelmi terve, Szeged 2002. Vízgazdálkodási adatgyűjtemény, Szeged 1988. Pálfai Imre: Az ATIKÖVIZIG 55. évfordulója, előadás, 2009. 6