A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
5. szekció: Területi vízgazdálkodás - dr. Lénárt László, Miskolci Egyetem: Tata, Fényes-forrás, Sport medence környéki vízfakadások kezelésének tervezési munkálatai
A víztelenítéshez a megfelelő hozamú csővezetéket a szerelvényeikkel együtt ki kell építeni. Előfordulhat, hogy a meglévő csőrendszer kapacitása nem vagy nem minden időszakban elegendő az akna vizének elvezetésére, ezen esetre célszerűnek látszik vagy az akna felől egy túlfolyó kialakítása, mely közvetlenül a Sarki-forrás tóba vezeti el a vizet vagy a víztelenítő rendszerhez egy a meglévő vezetékektől független csőrendszer lefektetése. A rendszert úgy kell kialakítani, hogy az akna és a drén nyomásszintjei szabályozhatók legyenek, ezáltal a kifolyó vízmennyiség és szabályozható mennyiségű legyen. Sem a drénben sem az aknában gyors vízszintváltozásokat nem szabad létrehozni, mert a semleges feszültségek hirtelen növekedése vagy csökkenése állékonysági, mésztufa stabilitási problémákat okoz vagy okozhat. A víztelenítő műtárgyak A vizsgált terület kiterjedése kb. 2.000 m 2 , ma természetvédelmi terület (részben természeti, részben védő övezet – 5. ábra), rajta a II. karsztkútból és a „vad” forrásokból kilépő vizek két árokban folynak a Sarki-forrás-tó felé (3. ábra). A víztelenítő műtárgy eredetileg a mi gondolatmenetünkben egy fürdésre alkalmas, természetes vagy mesterséges partfalakkal kialakított, kör vagy téglalap alakú, önálló tófelület volt, a kilépő vizek természetes és mesterséges tájelemként való felhasználásával, de elképzelhetőnek véltük a meglévő Sarki-forrás-tóhoz való kapcsolását is. Az elképzelésünket el kellett vetnünk, mivel a különböző variációk esetén 1.000 – 4.000 m 3 földmennyiséget kell kiemelni, elszállítani, a létrehozandó vízfelület a meglévő Sarki-forrástó felületéhez hasonló lett volna. Megoldandó műszaki problémát jelentett volna, hogy a mostani forrásfakadási helyeken az állékonyságot – és a Sportmedence védelmét – további beavatkozásokkal meg kellene teremteni. Végül, de nem utolsó sorban a természetvédelmi terület természeti övezete jelentős mértékben csökkent, esetleg meg is szűnt volna. A problémák miatt nem javasoljuk e változat megépítését. Miután kénytelenek voltunk belátni, hogy nem lehetséges nagy víztelenítő nyílt vízfelület, szerettünk volna legalább nyílt árkokat tervezni a víz levezetésére, ill. a vízfelület növelésére, azokon hidrológiai mérőpályákat kialakítva. Megvizsgáltuk a nyílt árkok létesítésének lehetőségeit, s az állékonysági problémák, valamint a balesetveszélyes, emberi szennyezésre csábító léte miatt elvetettük. (Ha a víztelenítő rendszer jól működik, akkor csak az alján történik csak vízmozgás, ill. a természetvédelmi terület természeti övezete jelentős mértékben csökkenne.) Végezetül kizárásos alapon aknába csatlakozó drénrendszeren keresztül történő víztelenítést javaslunk, ill. erre dolgoztuk ki a hidrogeológiai modellt, valamint a megvalósításhoz szükséges mélyépítési munkarészeket. A medence bizonytalan statikai helyzetét egyrészt a telepítési hely kedvezőtlen megválasztása, a kivitelezéskor elkövetett hibák, másrészt a medence alatti tőzegek és a medence melletti laza töltések visszatérő karsztvíz által okozott állapotromlása okozza. Az okok többsége nem, vagy csak kis hatékonysággal és jelentős költséggel szüntethető meg, így kárelhárítási javaslatunk megpróbál a realitás talaján maradva olyan megoldást keresni, mellyel fajlagosan nem nagy költséggel lehet jelentős javulást elérni. 12
