A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

5. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dajka István, Gálné Meggyesi Katalin, FETIKÖVIZIG: Belvízgazdálkodás és aszálykezelés a Tisza-Szamos közi belvízrendszerben

munkaállomás beszerzése szükséges, iFix folyamatirányító szoftverrel. A monitoring terv illeszkedni fog a Vízügyi Igazgatóság általános monitoring fejlesztési tervéhez. A tervezett monitoring létesítmények: − Az Öreg-Túr Sonkádi szorító zsilipjénél épülő ultrahangos vízhozammérő és vízminőségi állomás − Nagyari Petőfi zsilipnél épülő vízszintmérő állomás − Az Olcsvaapáti Kövessy Győző zsilipnél épülő vízszintmérő állomás − Kömörői osztózsilipnél épülő vízszintmérő állomás − Nábrádi új fenékgátnál épülő vízszintmérő állomás 5.2. A Szamossályi árapasztó vízrendszerének fejlesztése Előzmények Az 1960–70-es években történt ár- és belvízvédelmi fejlesztések előtt a belvizek nagy károkat okoztak, mert a Romániából a határt metsző csatornákon átzúdult a mainál jóval több vízmennyiséget a magyar rendszer nem bírta kezelni. Az 1970-es árvíz után gyökeres változás következett be. Egyrészt Romániában az országhatárral közel párhuzamosan megépült gyűjtőcsatorna a romániai területen keletkezett belvizeket a Darai szivattyútelepen keresztül a Szamosba vezeti, ily módon jelentősen kevesebb belvíz érkezik Magyarországra, mint korábban. Másrészt magyar területen a Szamos-Túrközi lokalizációs gát megépítésével lehetővé vált a belvízi állandó- és vésztározás, majd a Szamosmenti öntözőrendszer kiépítésével, illetve a Szamossályi árapasztó és a Gőgő-Szenke csatorna bögézésével jelentős lépés történt a vizek hasznosítására. A zárógát megépülte során, a töltéssel párhuzamosan keletkezett anyagnyerő helyekből tórendszer jött létre. Ezek közül a legnagyobbak a Csegöldi halastavak, más néven a Szamosmenti tározó, amely állami tulajdonban, vízügyi kezelésben van. Ennek a zsilipekkel elválasztott négy tóból álló rendszernek a vízellátása a Szamosmenti (magasvezetésű) tápcsatornán keresztül a Szamoson Komlódtótfalunál üzemeltetett úszó vízkivételi műről történt. Ez a rendszer biztosította szintén a töltésépítés anyagnyerőhelyein kialakított Csengersimai horgásztavak feltöltéséhez és vízpótlásához, a zárógát által kettévágott Siamitói csatorna és a Garand csatorna vízpótlásához szükséges, továbbá az előbb említett csatornák, a Szamosmenti tápcsatorna, de még a Szamossályi árapasztó mentén kialakított öntözőtelepeknek a vízbázist. Ez a Szamosmenti öntözőrendszer végül nem épült ki teljesen, ahogy eredetileg tervezték, mert az 1980-as években beszűkültek a pénzügyi lehetőségek. A Szamosmenti tározó jóval kisebb lett, és kevesebb területeken folyt öntözés is. Az 1990-es években még volt igény a tározó halászati hasznosítására, bár egyre kevésbé vették igénybe a szamosi vízbázist. Az évized közepétől legtöbbször megelégedtek a belvizek gravitációs betározásával, de ez a négy tározótérből legfeljebb kettő feltöltéséhez volt elég. Nyári időszakban belvízből történő vízpótlásra nem volt (és ma sincs) mód, ezért gyakran előfordult, hogy a legalsó tározótérben a vízhiány miatt az élővilág károsodott. Az 1990-es években gyümölcsös és zöldségfélék öntözésére még adtak ki vízjogi engedélyt Csegöld, Szamosbecs, Komlódtótfalu, Csengersima térségében. 2000 után az öntözővíz igények lecsökkentek, a Szamosmenti tározó halászati hasznosítása gyakorlatilag megszűnt, ezért a komlódtótfalui vízkivételi művet leszerelték. Már 1993-ban vizsgálták a Galambos csatorna vízgyűjtőjén keletkező belvizek Szamosmenti tározóba történő minél hatékonyabb bevezetésének lehetőségét. Arra a következtetésre 14