A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - Takács Ilona, FETIKÖVIZIG: Újfehértó belvíz-veszélyeztetettségi okainak feltárása korabeli és mai térképek vizsgálatával

mindig állapítható meg egyértelműen, hogy melyik faluról van szó. Amikor már megbízhatóbb adatok állnak rendelkezésünkre, földesurai kisnemesek; az Ófehértót bíró GutKeledek vagy leszármazottaik birtoklásának nincs semmi nyoma. Feltehetően nem régibb település a XVI. századnál, amikor a környező kisebb falvak elnéptelenedtek az üldöztetés miatt. Neve a település keleti oldalon lévő szikes tóról kapta. A török hódoltság időszakában a környékbeli népesség az üldöztetések miatt a sós tó nyújtotta védelemben új települést hozott létre, és a kitermelt sziksót a szappanfõzéshez és a puskapor gyártáshoz használták fel

. Újfehértó nevet a források először 1608-ban említették. Jellemző módon az 1556. évi, a környék összes falvait felsoroló dézsmajegyzékben sincs szó róla. Pedig ez időben már létezhetett, bár az adatok inkább csak itteni szántóföldekről és rétekről, de nem lakott helyről beszélnek. Ekkor a Perkedi, a Dersi, a Bolthi és a Magyi családok voltak a birtokosai. Egyértelműen csak a XVII. század első évtizedeitől tudjuk a település sorsát nyomon követni. 1614-ben a két Bogdányi testvér egyezkedik az itteni portiók felett. 1627-ben már hajdúk lakták, akiket Báthori Gábor telepített be (ekkor lakóiról Rácz-Fejértónak nevezték, ami az itt élt hajdúk etnikai hovatartozására utal). A Báthory család - mint a falu földesurai - 1349-ben hetivásárjogot nyertek a község számára. A 19. század elején több mint hétezren éltek a településen, a legnépesebb felekezet (4 ezer fő) a református volt. 1836

. április 26-án mezővárosi rangot kapott, 1839-ben a lakosság több, mint 7000 fő volt. A mezővárosi ranggal járó évi négy vásártartási jog még inkább fellendítette a nagy átmenő forgalom miatt egyébként is élénk gazdasági életet. Gazdasági fellendülés vette kezdetét. Megépült a „sorbót” nevű városias épület és üzletsor, ekkor épültek a helyi nemesek kúriái, kastélyai is. Néhány évvel később az országgyűlés ugyan megsemmisítette a hajdúk kiváltságait, de mivel földesurai ekkor már az erdélyi fejedelmek voltak, a törvény végrehajtatlan maradt. A Rákócziak védelmében élő hajdúk teljes földesúri jogokat gyakoroltak a faluban, ami miatt igen sokszor összetűzésbe keveredtek a megyével és a többi földesúrral. Az itteni hajdúk kiváltságai a XVII. század végén megszűntek, s ekkortól a Rákócziak mellett több nemes család tűnt fel birtokosként. A jobbágyfelszabadítás idején 47 földesúr osztozott a településen és a hozzá tartozó - az egykori falvak helyén kialakult - pusztákon. A település 1886-ban -a többi mezővároshoz hasonlóan (XXII. törvénycikk)- elveszítette mezővárosi rangját, de a városiasodás, és a kulturális fejlődés folytatódott. Újfehértó város címere: Háromszögű pajzs ezüst mezejében kék cölöpön átlósan helyezett, arannyal díszített, fekete markolatú ezüst szablya és arany búzakalász egymást a pajzs alsó harmadában keresztezve, a keresztezési pontnál vörös bélésű és ékkövű, háromleveles arany koronával övezve. A két szürke sáv jelképezi, hogy a várost hajdanán vizek vették körül, a kék sáv a hajdu vonatkozást tükrözi (Rákóczi Pál mintegy 100 ráchajdu családot telepített le Újfehértó területén). A korona jelképezi azt, hogy az 1836-1886-ig mezőváros volt, a búzakalász a mezőgazdasági termelésre utal, a szabja a hajduk jellegzetes fegyvere volt. - - 2