A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - Takács Ilona, FETIKÖVIZIG: Újfehértó belvíz-veszélyeztetettségi okainak feltárása korabeli és mai térképek vizsgálatával

ÚJFEHÉRTÓ BELVÍZ-VESZÉLYEZTETETTSÉGI OKAINAK FELTÁRÁSA KORABELI ÉS MAI TÉRKÉPEK VIZSGÁLATÁVAL TAKÁCS ILONA FETIKÖVIZIG 1. ÚJFEHÉRTÓ TÖRTÉNETE Újfehértó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekszik, Nyíregyházától körülbelül 16 kilométerrel délre, Debrecentől 35 kilométerrel északra, a Nyírség Hajdúság felé eső peremén. Jellegzetes alföldi település, az egyik legnagyobb közigazgatási határral rendelkezik. Közel 14 ezren lakják és közel ezren a külterületi részén élnek. Már a neolitikumban megjelent itt az ember, szkiták, kelták népesítették be a területet. A római uralomról néhány pénzdarab tanúskodik. Honfoglaló őseink szinte azonnal birtokukba vették ezt a tájat. Mai határain belül három kis falu helyezkedett el: Bolt, Micske és Szegegyháza. A 15. században a terület a Hunyadiaké volt, majd a törökök és az állandó hadmozgások következtében lakossága folyamatosan apadt. A mai helység feltehetően a XVI. században alakult, amikor a környező kisebb falvak elnéptelenedtek a menekülők az üldöztetés miatt. A falu határába olvadt be a kora középkori Bolt falu (ma is élő dűlőnév); neve személynévi eredetű. A falu egyes feltevések szerint már a XIII. század elején létezett, de kétségtelen adatok 1213-ből, illetve 1321-ből vannak. Ez utóbbi adat szerint Azarias fia András bolti és szilasi új telepeseiről beszél. A falunak 1332-36-ban temploma és papja volt. Egyháza védőszentje Szt. Mihály. A Bolti család utolsó leánytagját, Margitot 1593-ban említik utoljára. A falu 1556-ban még lakott volt, mintegy 105-110 lélek élt benne, templomát is említik 1554-ben; a birtokosok egyikének ékszereit a templomban őrizték. Számos kisnemes birtokosa perel érte a következő száz év alatt; a középkori helynevek mellett számos újabb is kerül elő a perekben, sőt a XVI. század utolsó harmadából még két itt álló kúriáról is tudunk, de 1613-ban már puszta, és ettől kezdve az is marad mindvégig. A XVII. század végén egy részét a hadházi hajdúk bírták. Egyébként földesurai inkább Újfehértón laktak. Templomának romjai 1696-ban még láthatók voltak (Hevenesi), sőt a romot az 1828-i canonica visitatio is említi. A mai újfehértói határon másik középkori település volt Micske

. A helynév személynévi eredetű: Miklós becézett formája. A bírtok 1291-ben a Gut-Kelet nb. Pál báné volt és 1329ben Pál bán fiai rokonságukkal megosztoztak rajta. 1372-ben a nemzetségből elágazott Rakamazi Domokos a Kállay családbeli Lengyel Lőkösnek adta el. Mégis később visszaszerezte, mert 1423-ban fia járat határt Micske és Szakoly között. A XIV. században a Rakamazi és Szakolyi (Zokoly) családbeliek pereskedtek érte. Végül is a XV. század elején az egész falu Zokoly Miklósé volt. A település területe igen nagy, közel 17 ezer kat. hold volt az 1930-as összeírás szerint. Lakosainak száma 13.571 fő és 62 tanya tartozott hozzá. Debrecen és Nyíregyháza sokáig innen merítette – bizonyos fokig ma is így van ez – munkaerő tartalékait. Neve a település keleti oldalon lévő szikes tóról kapta. A török hódoltság időszakában a környékbeli népesség az üldöztetések miatt a sós tó nyújtotta védelemben új települést hozott létre, és a kitermelt sziksót a szappanfõzéshez és a puskapor gyártáshoz használták fel

. Újfehértó nevet a források először 1608-ban említették. Földrajzi eredetű helynév; az „Új” jelző a másik (Ófehértó) hasonló nevű helytől való megkülönböztetés okából ragadt rá. A középkori adatokból nem