A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - Reich Gyula: A nagyvízi meder-használat szabályozása

kaszokra terjedhettek ki, ezen túl már a nyíltártéri szakaszokra is alkalmazhatóak (24. § 1. és 5). (4) Előírja, hogy „a folyók nagyvízi medrére vonatkozóan kezelési tervet kell készíteni, amely a nagyvízi mederben tevékenységet folytatókra kötelező. A kezelési terv készítésére, tartalmára, jóváhagyására vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg.” (24. § 3.) (5) Előírja, hogy „a nagyvízi mederben való elhelyezkedés tényét, mint jogi jelleget a vízügyi hatóság jogerős határozata alapján (a település nevének és helyrajzi számnak a megjelölésével) az ingatlan-nyilvántartásba – külön törvény szerint – fel kell jegyezni”. Ezek olyan eszközök, amelyek segítségével a közérdeket a nagyvízi mederben érvényesíteni lehet! Viszont sajnos a nagyvízi meder-kezelési tervre vonatkozó miniszteri rendelet azóta sem született meg, tehát megvan az eszköz, megvan a felhatalmazás, de nem lehet élni vele. A következőkben azokat a javaslatokat ismertetem, amelyek mentén a szabályozás megszülethet. 1. A nagyvízi meder-kezelési terv szükségessége és célrendszere A folyók nagyvízi medrének kezelése egy többkritériumú feladat megoldása. A célrendszer tartalmát a folyó tulajdonságainak a társadalom életében és jövőjében érvényesülő szerepe jelöli ki. Tartamos célnak tekintendő, hogy a folyó: • ne okozzon az érintett lakosság számára vállalhatatlan élet és vagyon kockázatot; • maradjon természetes élőhely és tájalkotó érhálózat; • legyen forrása a társadalom anyagi és szociális szükségletei kielégítésének. A nagyvízi medernek mindezekért, alkalmasnak kell lennie: • természetes hidrológiai szerepére, jelesül a víz, a jég és a hordalék levezetésére; • a tájban honos élőszervezetek fejlődésére; • a víz és a partok emberi használatára. 2. A nagyvízi meder-kezelési terv tárgya Vízhálózatunkban csak hét kisebb folyó ered és torkollik az ország területén belől, ugyanakkor a Duna, Dráva, valamint a Tisza és a Bodrog vízjárását és vízminőségét Magyarországon kívül több ország is befolyásolja. A közös – nemzetközi – érdekeltség mértékét jelzi, hogy e folyók mintegy 10 ezer km-es összes hosszából (az eredettől a torkolatig) kereken 3200 km tartozik részben (határfolyóként érintőlegesen) vagy teljesen Magyarország területéhez. A hatáshalmozódás tekintetében a folyók legkritikusabb, torkolati szakaszán kell gazdálkodnunk. Ugyanakkor előnyös a vízrendszer nyitottsága, mert egyrészről a kiterjedt vízgyűjtőről származó lefolyás számottevően növeli az ország hasznosítható vízkészletét, másrészről szükségessé és lehetővé teszi a Duna vízgyűjtőn lévő országokkal a határokon átnyúló regionális együttműködést. Összességében közel negyven folyónak mintegy kettőszázezer hektár kiterjedésű nagyvízi mederterületére kellene kezelési tervet készíteni. Nyilvánvaló, hogy ezzel mint realitással nem lehet számolni. Ezért a lenti táblázatban mutatja azokat a folyókat, amelyekre nagyvízi mederkezelési tervet kell készíteni, ill. ezek ütemezésére. 3