A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - dr. Nagy László, BME: Változatok az árvízvédelmi gátak biztonságának megfogalmazására

VÁLTOZATOK AZ ÁRVÍZVÉDELMI GÁTAK BIZTONSÁGÁNAK MEGFOGALMAZÁSÁRA DR. NAGY LÁSZLÓ BME Geotechnikai Tanszék Az árvízvédelmi biztonsági stratégia megfogalmazása kifejezi egy társadalom fejlettségét, gondolkodásmódját, a politikusok érzékenységét a biztonságról, a jövőbe vetett hitet, a topografikus adottságokat és a gazdasági adottságokat. Az árvízi biztonság függ a biztonsági stratégiától! Rossz biztonsági stratégia gátszakadások tömegét okozza, ld. 1993 évi Mississippi árvíz, 1953 évi holland árvíz, vagy 1876 évi Duna és Tisza völgyi árvíz. Helyes biztonsági stratégia felméri a veszélyeket, meghatározza a veszélyek bekövetkezésének következményeit és mérlegeli ezek elfogadhatóságát. A biztonság megfogalmazása a mindennapi ember számára nehéz, elvont fogalomként jelentkezik. Az utóbbi években világszerte kiterjedt kutatásokat végeznek a biztonság definiálására és számszerűsítésére azért, hogy a biztonság minél inkább kezelhetővé, tervezhetővé és ellenőrizhetővé váljon. A biztonság olyan megfogalmazására van szükség, mely globálisan kezeli a természeti veszélyeket, a munkahelyi biztonságot az egészségügyi problémákat, stb. Erre nagy részben a lakosság biztonság iránti növekvő igénye miatt van szükség. Manapság általánosságban elmondható, hogy a természeti katasztrófák elleni védelem alapvetően állami feladat (bár az állami szerepvállalás csökkenése, csökkentése a cél több fejlett országban, például az Egyesült Államokban és Japánban) ugyanúgy, mint a katasztrófák bekövetkeztekor a gyors hatékony ellenintézkedések megtétele, a helyreállítások azonnali megindítása. Az emberek nincsenek tudatában a valóságos veszélyeknek, ami különleges felelősséget ró a szakértőkre és a döntéshozókra. Az állampolgárok sokszor a hétköznapi élet nagyobb veszélyei felett hajlandók elsiklani, de képesek túlértékelni nagyon ritkán jelentkező, relatíve nagyobb intenzitású veszélyeket. Hasonló a helyzet az árvízvédelem megítélésénél is. A veszélyérzet befolyásolható. A biztonság kialakításánál szerkezeti és nem szerkezeti módszereket különböztetünk meg. Szerkezeti módszerek, amelyek valamilyen építési fenntartási tevékenységgel járnak, úgymint töltés, árvíz csúcscsökkentő tározó, árvíz levezető csatorna, stb. építése. A szerkezeti módszerek az árvízvédelem és árvízvédekezés legfontosabb módszerei és a jövőben is azok maradnak. A „nem szerkezeti módszerek”: úgymint előrejelzés, riasztás, a védekező szervezet gyakorlatoztatása, kutatás, védekezési tervek készítése, veszélyhelyzeti szimuláció, a lakosság oktatása, védanyagok karbantartása, stb. minden kárelhárító szervezet fontos feladata. Az EU az „Árvízvédekezés legjobb gyakorlata” dokumentuma szerint: „Az árvízvédekezés és a nem-szerkezeti jellegű intézkedések potenciálisan a vízzel kapcsolatos problémák hatékonyabb és hosszabb távon fenntartható megoldásává válhatnak, és azokat elő kell mozdítani különösen az árvízi kockázatnak kitett emberek és javak sérülékenységének csökkentése érdekében.” Magyarországon igen nagy hagyományai vannak a szerkezeti és nem-szerkezeti módszerek alkalmazásának az árvízvédekezésben.