A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - dr. Nagy László, BME: Árvízvédelmi gátak megbízhatóságon alapuló kockázat számításának menete

Arra a kérdésre, hogy „Mennyire biztonságos?” vagy „Biztonságos-e eléggé?” a következők alapján felelhetünk meg. A természeti katasztrófák összehasonlító értékelése az eltérő megközelítések ellenére elvégezhető: • Mérhetőnek kell lennie a természeti veszélyforrásnak, vagyis olyan jellemzővel kell rendelkeznie, amely több veszélyforrás esetén megadható. Ez az előfordulási valószínűség és a keletkezett kár. • Kritérium rendszerrel kell rendelkezni a katasztrófa nagyságát illetően, aminek a segítségével eldönthető az, hogy a vizsgált katasztrófa mennyire súlyos. Csak így tudjuk az örökös biztonsággal kapcsolatos kérdést „Mennyire biztonságos és biztonságos-e elégé?” a kor színvonalának megfelelő módon megválaszolni. Rendszeresen felmerülő kérdés: milyen biztonság érhető el milyen áron, illetve hogy a megmaradó kockázat milyen mértékét kell elfogadnia a társadalomnak? A megfelelő módszer a kockázatkezelés, az elviselhető kockázatra történő tervezés. Az „Árvízvédelem legjobb gyakorlata” az Európai Unió árvízvédekezéssel kapcsolatos ajánlásai szerint: „Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy az árvízmentesítés milyen szintjét fogadhatjuk el, feltételezi a következmények vizsgálatát azt, hogy megfelelően értékeltéke a kockázatot. Vagyis a 100 év vagy más visszatérési időre történő tervezés csak akkor elfogadható és megalapozott, ha bizonyítva van ennek elégségessége, megfelelősége.” Ennek számításához nyújt segítséget az árvízvédelmi gátak megbízhatóságon alapuló vizsgálata. Árvízvédelmi gátakkal védett öblözetek esetén jelentős kár csak gátszakadás esetén áll fenn. 2. KOCKÁZATI TÉRKÉP A társadalmi tudatosság előfeltétele, hogy a lakosok tudjanak a veszélyekről, ismerve annak minden fontos paraméterét, úgymint az árvizeknél az elöntés típusa (statikus, dinamikus), valószínűsége, intenzitása (az elöntés mélysége, áramlási sebesség, elöntés tartósság) és hatásának mértéke. Ezeket az ismereteket meggyőző módon tudatára kell hozni minden szereplőnek. Ehhez nyújt segítséget a kockázat térképezés, ahol a védművek tönkremeneteli valószínűsége alapadatként szerepel. A kockázati térkép a jövőben valamilyen valószínűséggel bekövetkező katasztrófa jellegzetességeinek kartográfiai reprezentációja. A kockázati térképek a zónatérképek gazdasági adatokkal történő kiegészítésével készülnek. Ezek a gazdasági adatok rendszerint kárértékek, melyek a vizsgált jelenség bekövetkezésekor várhatóak. Tehát a kockázati térkép végeredményben nem más, mint a várható kár és a bekövetkezés valószínűségének területi eloszlása, amit különböző műszaki megközelítések alapján határozunk meg. A térképeknek könnyen olvashatóknak kell lenniük, és be kell mutatniuk a veszélyeztetettség különböző szintjeit. Szükség van rájuk a különböző tevékenységek koordinálásához. Tervezési eszközként szolgálnak és biztosítják, hogy az összes érdekeltnek és szereplőnek ugyanaz az információ álljon rendelkezésére egy bizonyos veszély térbeli kiterjedésének megítéléséhez. Az árvízi térképeket a kárpotenciál csökkentésére kell használni, integrálva a belőlük nyerhető információkat a területrendezési- és a kárelhárítási tervezésbe. Az árvíz-kockázati térkép minden területfejlesztési politikának és minden területi árvízvédelmi beavatkozási politikának alapvető eszköze, s egyben kiindulópontja is. Az árvíz-kockázati térképek a következő célokat szolgálhatják: 4