A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
3. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - Gulyás János, FETIKÖVIZIG: A Szamos folyószabályozásának és hajóútjának koncepció-terve
A Szamos vízjárása A Csengeri szelvényben a töltéskorona és a meder legmélyebb pontja közötti szintkülönbség ~ 13 m, a meder maximális mélysége 7 m, az előforduló vízhozamok 10-1140 m 3 /s tartományban változnak. A kisebb és nagyobb árhullámok levonulási ideje néhány nap. A bejárások megfigyelései rámutatnak arra, hogy a folyó a medervándorlás törvényszerűségeit követve igyekszik kialakítani az állékony kanyarulatait, de a buja növényzettel borított partok alatt a tartós kisvíz fokozatosan alámossa azokat, melyek a nagyvizek levonulása után 50-100 m-es hosszban is lesuvadnak. Ezt mutatják a folyó két oldalán található közel azonos szintű "lapályok". A Szamos hidrológiai elemzése A tervezett beavatkozások mértékét és szükségszerűségét, a vízfolyás víziút kategóriába sorolása és az ebből következő hajózási űrszelvény méretek határozzák meg. Ugyanakkor kiélezett vízjárási helyzetekben a hajózás nagymértékben függ a vízjárástól. Ezért hajózási kisvízszint felszíngörbéjének meghatározása a tervezés egyik kulcspontja. A legkisebb hajózási vízszintnek (LKHV) a 85%-os tartósságú vízhozamhoz tartozó burkoló felszíngörbének kell lenni, amelyhez képest meghatározható a hajózási űrszelvény két fontos paramétere, a szükséges mélység és a szélesség. A legnagyobb hajózási vízszint (LNHV) meghatározásánál a hidak, kompok, elektronos vezetékek átvezetési szintje a leginkább meghatározó tényező. A vizsgálatok alapján a csengeri vízmérce + 666 cm vízállása az LNHV szintje. Ekkor a hidak esetében több mint 5 m-re van a pályaszerkezet alja a kialakuló felszíngörbétől. Az elektromos vezetékek esetében több mint 8 m-re található a belógási szint a kialakuló felszíngörbétől. A folyón lévő két révjáró kompkötélzete leereszthetőek a fenékre a nagyobb hajók áthaladásának idejére. A gyalogrévek motorcsónakosak, kötélzet nélküliek. A tervezés során, a magyarországi szakaszon mértékadó, csengeri vízmérce adatai kerültek feldolgozásra. A tervezés során vizsgáltam az elmúlt 47 év adataiból a vízállások és a vízhozamok időbeni változását. Ehhez a hidrológiában szokásos valószínűségi módszerek, és az ezt kezelő Műszaki Hidrológia programcsomag került felhasználásra. A meder, amelyben a hajóút jelölésre kerül, folyamatosan változik kisebb – nagyobb mértékben. A mederváltozások visszatükröződnek a mérési adatokban, így a vízállás idősorokban is. Miután rendszeres vízállásészlelés több mint 47 éve folyik a szamosi főmércén, az adatsor részletes vizsgálatából a folyószabályozásra is érvényes megállapításokat vonhatunk le. 2. táblázat. Átlagos tartósságok Vízhozam m 3 /s április május június július augusztus szeptember október november 10,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 20,00 1,00 1,00 1,00 1,00 0,98 0,95 0,95 0,97 30,00 1,00 1,00 0,98 0,95 0,87 0,75 0,73 0,82 40,00 0,98 0,98 0,93 0,81 0,70 0,60 0,54 0,68 50,00 0,95 0,95 0,85 0,69 0,59 0,44 0,43 0,58 60,00 0,91 0,90 0,75 0,59 0,46 0,35 0,33 0,49 Tervezési vízhozamnak a jégmentes hónapok (április–november) alatt hosszú idő átlagában, 85%-os valószínűséggel előforduló 33,0 m 3 /s került kiválasztásra. A vízhozamhoz tartozó vízszint a Q-H görbe alapján, -85 cm a Csengeri vízmércénél 10
