A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

3. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - Dávid Zoltán, Seres István, FETIKÖVIZIG: Az Igazgatóság folyószabályozási koncepciója a Tisza és a Szamos folyókra

szélesség. A legnagyobb hajózási vízszint (LNHV) meghatározásánál a hidak, kompok, elektromos vezetékek átvezetési szintje a leginkább meghatározó tényező. A vizsgálatok alapján a csengeri vízmérce + 666 cm vízállása az LNHV szintje. Ekkor a hidak esetében több mint 5 m-re van a pályaszerkezet alja a kialakuló felszíngörbétől. Az elektromos vezetékek esetében több mint 8 m-re található a belógási szint a kialakuló felszíngörbétől. A folyón lévő két révjáró kompkötélzete leereszthetőek a fenékre a nagyobb hajók áthaladásának idejére. A gyalogrévek motorcsónakosak, kötélzet nélküliek. 4.7. Vízlépcsők Tisza folyó esetében Ha a folyószabályozásról beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a folyó csatornázása, mint a legfejlettebb folyószabályozási módszer mellett sem, hisz a beavatkozásnak ez a módja a térségek vízviszonyait átalakító, országrésznyi területek gazdasági szerkezetét átformáló hatással jár. Folyócsatornázáson értjük a vízfolyás természetes vízszínének a megemelését egymáshoz csatlakozó vízlépcsők megépítésével. Az igazgatóságunk működési terültén jelenleg nem találhatóak a mederlépcsőzés műtárgyai, de a Tisza szabályozás közelmúltjához, jelenéhez és jövőjéhez is, mint szabályozási mód szorosan hozzátartozik a Tisza csatornázása. A tiszalöki vízlépcsőnek a területünkre áthúzódó hatása miatt nem kerülhetjük meg ezt a témát. Törökbecsi (Újbecsi, Novi-becseji) duzzasztómű: az 1977 óta működik, a Vajdaság DunaTisza-közi területein teszi lehetővé nagy térségek öntözővízzel való folyamatos ellátását. Csongrádi duzzasztómű: megépítése az 1970-es évek terveiben szerepelt. Koncepcióterve elkészült, 2005 őszén a II. Nemzeti Fejlesztési Tervbe vételét is javasolták. Kiskörei duzzasztómű: A Tisza-tó (a Kiskörei vízlépcső és létesítményei) egy olyan mesterségesen létrehozott komplex vízgazdálkodási létesítmény, amelynek elsődleges célja a Tisza-völgyben jelentkező mezőgazdasági vízigények, az ipari fejlesztés, és a lakossági ivóvíz ellátásához szükséges vízigények biztosítása volt. Az 1975-ben átadott vízlépcső gyökeresen megváltoztatta nem csak Kisköre, hanem a Közép-Tisza vidék, az Alföld életét is. Tiszalöki duzzasztómű: 1954-ben részlegesen, majd 1959. évben véglegesen helyezték üzembe. A vízlépcső a rázompusztai kanyar átvágásával létesült. Az új mederre épített duzzasztó 7 méterrel emeli meg a vízszintet, ez teszi lehetővé, hogy az erőmű fölött induló Keleti- és Nyugati-főcsatorna vize eljusson a Hajdúságba. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek legelején még két tervezett vízlépcsőről beszélt a szakma: Tisza V. vízlépcsőt (hullámtéri tározóval és hajózható üzemcsatornával) és Veresmarti Tározót a Tisza felső (északi) szakaszán tervezték kialakítani az 1985 utáni fejlesztési időszakban, illetve még 1985 előtt a Vásárosnaményi vízlépcső megépítése is a tervek között szerepelt. Az eltel idő kérlelhetetlenül megmutatta, hogy az említett időszak optimista terveinek megvalósulását az ország teherbíró képessége mind máig nem tette lehetővé. A Záhony-Tokaj szakasz természetes esését 1954 óta alapvetően befolyásolja a tiszalöki vízlépcső üzeme, hiszen a duzzasztási határ a vízhozamtól függően Dombrád és Tuzsér között helyezkedik el és a természeteshez közeli esés csak a duzzasztás szüneteltetése esetén fordul elő. Ezen a szakaszon a legnagyobb a meder beágyazódása, ami azt jelenti, hogy a partok átlagos magassága a "0"-víz felett 5-6 m. E szakaszon a kanyarok fejlődésénél jellemzőbb a meder szélesedése, ami az átlagos vízmélység csökkenésével jár együtt. Tovább rontja a helyzetet, hogy a duzzasztás hatására a folyó hordalékának jelentős részét ezen a szakaszon 12