A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

3. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - Csereklye Erzsébet Krisztina, SZIE: A Duna partmenti sávjának és víztestének élőhelykutatása

A DUNA, MINT VIZES ÉLŐHELY Magyarország földrajzi helyzetéből, domborzati viszonyaiból és a centripetális folyóhálózatából következően felszíni vízkészletünk 96 százaléka a környező országokból érkezik. E vizek mennyiségi és minőségi paramétereire e körülmény meghatározó jelentőségű. A vízkészletek és vízigények térben és időben is jelentősen eltérnek egymástól. A mai vízkészletek mennyiségére és minőségi állapotára fentieken túl az éghajlati tényezők, a felettünk fekvő (ún. felvízi) országok utóbbi években megvalósult víztárózási létesítményeinek üzemelési gyakorlata, a felszín alatti vizek egyre erőteljesebb kitermelése, illetve a felszíni vizekbe visszavezetett szenny- és használtvizek minősége is számottevő hatással bírnak. A vízfolyáshálózat viszonylag ritka, vízhozamuk ingadozó, egyes folyása, vízjárása szélsőségessé vált. Figyelmet érdemel, hogy a múlt századi folyószabályozások előtt a mai Magyarország területének 24%-a ártér volt, ma a töltésezett folyók hullámtere 150 ezer hektár, időszakos elöntésű a töltés nélküli folyószakaszok mentén mintegy 70 ezer hektár, a patakok és kisvízfolyások mentén pedig 430 ezer hektár. Az állóvizek vízmennyiségének csökkenése egyre súlyosabb, esetenként katasztrofális. Hasznosítható felszíni és felszín alatti vízkészleteink hozama jelentősen csökkent, minőségük pedig erősen romlott. A kialakult helyzetet súlyosbította a tetemes állami támogatással megvalósított térségi meliorációs program, amely nem volt tekintettel a nagy vízhozamok szabályozott visszatartására, betárolására, s az aszályos zónában is egyoldalúan a vizek el- ill. levezetését szorgalmazta, a visszapótlás lehetőségének gyakorlati megvalósítása nélkül. A Duna mentén számos olyan víztér és vizes élőhely található, amelyek sok elemét megőrizték a régi vízi világ eredeti arculatának és élővilágának. Ezek számbavétele és természetközeli állapotban megmaradt képviselőinek megmentése napjaink és a jövő kiemelt természetvédelmi és vízügyi feladata. A vizes élőhelyek sorozata az ökológiai (zöld-) folyosórendszer jellegzetes, meghatározó részét képezik. A lápok, láprétek vagy mocsarak, mocsárrétek, árterek - mint a vízi és szárazföldi tartomány közötti, átmeneti élőhelyek, ökológiai folyosók roppant érzékenyek és nemzetközi összevetésben is kiemelkedően értékesek. Ilyen fontos élőhelyek a Dunán a Gemenci, a Mosoni és a Béda-Karapancsa vidéke, valamint a Dunakanyar területén például a Váci-liget. Állapotuk kedvezőtlenül változott. A lápok, mocsarak, árterek, állandó- és időszakos vízborítású vizes-nedves élőhelyeink a szárazódás, az eutrofizáció és a korábban kizárólag műszakilag tervezett beavatkozások együtthatásaként ma különösen veszélyeztetettek (Barabás et al 2002). Az ártereken, ökológiai és természetvédelmi szempontból egyaránt fontos szerepe van az ökotonoknak. A szegélyeken kialakult közösség fajai mindkét szomszédos társulásból származnak, így a fajsűrűség kiemelkedően nagy, s egyben több ritka reliktum faj élőhelye is. Valószínűleg az ökotonok léte volt az ősi árterek egyik legjellemzőbb vonása Ez a mozaikos tájmintázat térben és időben viszonylag gyorsan átrendeződhet. A változatos folttípusokat és a különböző szukcessziós állapotokat létrehozó természetes zavarások fontos szerepet játszanak a táji sokféleség fenntartásában (Aradi Cs. 2002, Mezősi G. 2003, Szabó M. 2003, Szabó M. et al. 2004). Süllyedések miatt a sekélyvizű kavicszátonyok növényzettel benőtt szigetté alakulnak, fontos ívó és élőhelyek szűnnek meg. A süllyedés sok helyütt megváltoztatja a vízi élővilág életfeltételeit. A Duna szinte teljes hazai szakaszán tapasztalható a kis- és középvízszintek süllyedése. Az alacsony vízszint csökkenti a környezı talajvízszintet. A Dunába torkolló vízfolyások alsó szakaszait is megszívja az alacsony dunai vízszint, ezáltal ez a káros hatás távolabbra is terjed. Számos mellékág - értékes vizes élőhely – sorsa kerül így veszélybe, holott a mellékágak, holtágak szerepe kiemelkedı a folyóvízi életközösségekben. A meder benőttségének erősödése az árvízlevezető képességre is igen kedvezőtlen hatást gyakorol. A 2