A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Páris Emil: Felszínalatti vízadó rétegek hasznosítási lehetőségei az éghajlatváltozás hatásai kezelésében a Duna-Tisza köze példáján bemutatva

évszakok szerinti időjárásával szemben, a vízkészletek utánpótlódásának egyenetlenségei egyrészről óriási vízveszteségeket, másrészről pedig vízhiányt és nagy károkat okoznak. A Vásárhelyi terv, mely az árvizek egy részének visszatartását, tározással oldja meg, teljes megvalósulása után, néhány év múlva az árvizek következményeit víztározással enyhíteni fogja. A nagy tavaszi belvizek elvezetése évről évre komoly gondot okoz a vízgazdálkodás számára. Az egyenlőtlen eloszlású csapadék pedig egyes területeken, a vegetáció és a mezőgazdaság szempontjából fontos talajvízkészletek csökkenését eredményezi. Mivel síkvidéki, medence alján fekvő ország vagyunk a hazánkba befolyó vizek megtartására és a csapadék visszatartására kevés eszközünk van. Mivel a víz egy részét, nagy völgyzáró gátak létesíthetőségének hiányában vissza tartani nem tudjuk, víztartalékokat, a síkvidéki Hollandiához hasonlóan kizárólag hazánk földje alatt levő pórustérfogatban alakíthatunk ki. Tudom nehéz feladat több ezer négyzetkilométer terület alatt elterülő rétegekben kialakított rendszerekben és rendszerekkel gazdálkodni, de számos ország van a világon, az említett Hollandiától az Egyesült Államokig és Kanadáig, ahol Magyarország területének sokszorosára kiterjedő felszínalatti víztározó rendszereket terveznek, létesítenek és igazgatnak. Az itt bemutatott és korábbi dolgozataimban alkalmam nyílt három, az 1970-es és 1980években egykori munkatársaimmal kidolgozott, Kelet- és Közép- Magyarország területére kiírt regionális vízellátási pályázatunk alapján, Hazánk e területen levő 30 év előtti helyzetével, akkori célkitűzéseivel szembesülni és múltat a jelennel összehasonlítani. Alapvető megállapításom, hogy annak idején a pályázatok kiírói a céladatok vonatkozásában helyesen gondolkodtak és a pályázatokra annak idején meghívott, különböző tervező vállalatoknál, szakmai intézményeknél dolgozó kartársaim és barátaim jó megoldásokat javasoltak a vízellátás fejlesztése érdekében. A pályázatokban tett javaslatok minden bizonnyal beépültek az elmúlt több mint három évtized alatt megvalósított vízművekbe, csőhálózatokba, víztározókba tanulmányokba, tervekbe és előadásokba. Az elmúlt időszak megmutatta, hogy emberi mértékkel milyen hosszú idő ez a három évtized, ugyanakkor arra is rámutatott arra is, ilyen hosszú időszakra, a távlatot tekintve reálisan lehet tervezni és a terveket meg is lehet valósítani. A természeti jelenségek vonatkozásában, hosszú időszakokra kell a jövő kérdéseivel foglalkozóknak felkészülni, hiszen a természeti jelenségekre vonatkozó prognózisok teljesülése csak hosszú idő után ellenőrizhető. Amikor az éghajlatváltozás várható következményeit kívánjuk számításba venni, akkor például arra kell gondolnunk, hogy ezek a változások és hatásuk még a gyorsnak ítélhetőek is néhány évtized, legjobb esetben 20 – 30 év folyamán mutathatók ki. Dolgozatom bevezetésében utaltam arra, hogy a hatások kialakulása például a vízgazdálkodás területén a vízhozamok tekintetében, a csapadék eloszlásában, a hőmérséklet emelkedésében viszonylag gyorsan, néhány év alatt következhetnek be. Tehát víztartalékokat kell képezni, tározók építésével, alkalmas helyeken a felszínalatti, felszín közeli rétegekben. Előző dolgozatomban a Duna-Tisza köze, már több éve húzódó gondjai megoldásához, a felszín közeli, talajvizes rétegekben történő víztározás lehetőségének, csapadék vagy felszíni vizek használatával való vizsgálatát, a Magyar Hidrológiai Társaság szervezésében, vagy más szervezetek keretein belül javasoltam. ennek megfelelően, a Duna-Tisza Köze kérdései megoldásához a következő javaslatokat teszem: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodási kérdései megoldásában véleményem szerint a legfontosabb feladat a homokhátság talajvíz problémájának javítása, ha nem is gyökeres megoldása. Itt az első feladat a csapadék visszatartásának megoldása. A lefolyási helyzet javítása elsősorban tározók létesítésével és az azokhoz csatlakozó beszivárogtató, talajvízdúsító rendszerek kialakításával. Ebben a tekintetben külföldi megoldásokat is célszerű lenne figyelembe venni. 13