A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Páris Emil: Felszínalatti vízadó rétegek hasznosítási lehetőségei az éghajlatváltozás hatásai kezelésében a Duna-Tisza köze példáján bemutatva

Megvizsgáltuk a szivattyúzás t időpontjában az egyes kutak leszívási távolságát /R/ és vízhozamát /Q/, különböző szivárgási tényezők mellett. Az 1. pontban közölt adatok csak a térség legmélyebb, legvastagabb vízadó rétegében levő kút víztermelésére és annak 10 m depresszió mellet kialakuló távolhatására vonatkoznak. A 2. pontban közölt adatokat a negyedkori rétegek hasznosításakor általában figyelembe lehet venni, míg a 3. pontban közölt adatok a pannon rétegekből való víztermelés esetére vonatkoznak. A kutak kapacitásának megállapításakor általában az egy éves leszívási hozamot vettük figyelembe. A területen, az előforduló számos vízadó rétegre való tekintettel, a kutak telepítésénél egy kúttal legfeljebb 25 m rétegvastagságot célszerű hasznosítani és a víztermelő telepeken különböző rétegekbe mélyített, egymáshoz közel telepített, 3 kútból álló egységekkel célszerű a víztermelés területét kialakítani. Megjegyzendő, hogy a példákban egységesen a réteg vastagságot 25 m nagyságban vettük figyelembe, a kút átmérője egységesen 0,2 m volt. Mind a pannon, mind pedig a negyedkori rétegeknél a kútcsoportok elhelyezésekor a rétegben levő áramlás irányát vettük figyelembe. Vízminőségi szempontok A felszínalatti vízelhelyezés során, a vízkészlet gazdálkodási- és tározási lehetőségeken kívül jelentős szerepe van a beszivárogtatásra kerülő víz minőséget befolyásoló hatásainak is. A szabadfelszínű vízadó rétegekben való vízelhelyezés során, a bevezetett víz és a rétegben levő víz közötti kölcsönhatások, valamint a réteg szerkezeti adottságainak, településének figyelembevételével, a beszivárogtatásra kerülő víz előkezelésével, vízminőséget változtató hatásokat lehet elérni. Ilyen lehetőség a víz vastartalmának csökkentése, a felszínalatti víz, oxigénben gazdag vízzel való keverése révén. Erre például, a számos helyen alkalmazott VYREDOX eljárás jó példát nyújt. A felszínalatti vízadó rétegekbe való vízbevezetés révén a felszíni tisztított vizekben levő szennyező anyagkoncentrációk jelentősen csökkenthetők. A felszínalatti vizek nitrát szennyeződése a talajvízszint alatt, a mélység függvényében jelentősen csökken. Erre vonatkozólag amerikai adatok alapján megállapították, hogy a nitrát tartalom, 2–8 m közötti vízmélységek alatt mintegy 30%-ra csökkent. Jelentős csökkenés volt megállapítható a nyomás alatti rétegekben való vízelhelyezés során. Az Egyesült Államokban végzett megfigyelések szerint, a vízben levő nitrát, nitrit és ammónia szennyeződések a kúttól mért mintegy 50 m sugarú körzeten belül teljesen eltűntek. Nyelőkutas vízelhelyezés esetén, más anyagok is jelentős mértékben csökkentek a kút közelében. A vízadó rétegben levő szennyezőanyag csökkenés, részben a kút közvetlen környezetében kialakult biológiailag aktív zónában, részben a talajrétegben kialakuló adszorpció következtében, alapvetően természetes folyamatok hatására jön létre. Gyakran a természetes felszínalatti vízárammal való keveredés révén kialakuló hígítás is jelentős szerepet kap a víz tisztításában. A réteg, a felszínalatti- és a felszíni víz elemzése alapján, jelenlegi ismereteink szerint majdnem minden, – az ivóvízellátás szempontjából káros, – szennyezést a felszínalatti víztartó rétegekben való szűrés és víztárolás segítségével el lehet távolítani. Az ismertetett 2. pályázati anyagban az adott térségek tényleges felszíni- és felszínalatti vizeinek adatai alapján készítettünk értékelést a vizek keveredését illetően. A felszínalatti víztározás nyújtotta lehetőségek a vízgazdálkodás fejlesztése szempontjából. A 30 ével ezelőtt készített, itt csak leglényegesebb vonásaiban ismertetett javaslatommal és már említett két korábbi hasonló tárgyú dolgozatommal fel kívánom hívni a szakma figyelmét arra, hogy környezetünkben, ezen belül szakterületünkön jelentkező, nem túlságosan bíztató kilátásokkal kecsegtető változások, mint például a gyakori árvizek, a nagy tavaszi belvizek, majd a száraz kánikulai időszakok, a régebben jobban kiegyenlített, 12